A Barátok Útja egy zarándoklat, ahol nap, mint nap, a gyalogosan leküzdött távok során egyre közelebb kerülünk úti célunkhoz, önmagunkhoz és társainkhoz, miközben felajánljuk Istennek örömeinket, nehézségeinket.
A Barátok útja barátkozás és megosztás. Kiscsoportokat formálunk, játszunk, együtt örülünk, énekelünk és táncolunk. Eközben az egymással eltöltött idő és beszélgetések által az új, értékes találkozásokból barátságok fonódnak.
A Barátok Útja egy lelkigyakorlat, ahol Istenre és a vele való kapcsolatra figyelünk. Hiszünk abban, hogy Istennel találkozhatunk az anyagi világban, a természet csendjében és a másik emberben is, ha eléggé nyitva tartjuk a szívünket.
A Barátok Útja egy kirándulás, melynek során egyszerű körülmények között megtapasztaljuk saját testünket és határainkat, a természettel való egységünket.
A Barátok Útja ajándék, melyből erőt meríthetünk. Jó arcok, igaz mondatok, tartalmas csöndek, barátok és út, napi 20-25km gyaloglás, napi szentmisék, vidámság és komolyság.
A Barátok Útja egy közösség, melyben évközben sem feledjük egymást. Nyaranta pedig a főbarátok és kisbarátok együtt keresik a válaszokat azokra az életünket formáló kérdésekre, amiket az adott év aktuális témaköre felvet.
Az idei Barátok Útján a Hit értékeit erősítettük magunkban és egymásban, eköré csoportosult minden feladat, játék, tapasztalat és beszélgetés.
2012. július 28. Szombat - Debrecen | 0. nap - Imamód
A szokásokhoz híven a nyitónap első felében megérkeztünk, köszöntöttük a régen látott barátainkat, vezetőinket és várakoztunk többiek érkezésére. Miután mindenki megérkezett megalakultak a kiscsoportok, majd elvonultunk egy csendes helyre, hogy megismerhessük egymást, és nevet válasszunk magunknak. Idén a csoportnévnek színnek kellett lennie, de olyannak, amit mi találunk ki. Nagy nehezen végül is egy kóbor elszólásból így lettünk a Hófehérkékek.
Bemutatkozó játékok és egyéb csapatösszehozó játékok után megvacsoráztunk, majd elindultunk a nyitómisére. A misén meghallgathattuk a köszöntéseket, beszédeket és kedves szavakat a zarándoklat indulásához. A misén a hangulat – mint várni lehetett – fergeteges volt. A zenészek játéka és a közös éneklés mindig felturbózza az érzelmeket. A dob kongása és a fiatalok szívből jövő énekénél nincs összekovácsolóbb.
A mise keretein belül megkaptuk a főbarátainktól kézrátétellel az áldást és az idei zarándoklat keresztjét, ami idén egy egyszerű fakereszt volt.
Mise végén leültünk a főlépcsőre mind a 170-en, és meghallgattuk az előadást az imáról. Nagyon szép volt amiket hallottunk, felért egy kisebb elmélkedéssel. Megtudtuk milyen imák vannak és hogy milyen sokszínűen lehet Istenhez szólni. Kiemelnék egy mondatot belőle, ami nekem egész úton a fejemben volt, és aköré építettem sok mindent:
„Mint minden másban, az imában is két lábbal kell állni a földön…”
Nem részletezném magyarázattal. Sokat jelent nekem ez a mondat és ezért hálás vagyok.
Miután vége lett az előadásnak indultunk fürdeni a kollégium zuhanyzójába. Azt hiszem csak a lányok. Fürdés után megkerestük a hálózsákunkat és arra lettünk figyelmesek, hogy kitúrtak bennünket, ezért átkukacoltunk egy másik helyre. Lefekvés előtt még felköszöntöttük egy barátunkat szülinapja alkalmából, amit egy rögtönzött női kórussal tettünk meg, utólag is köszönjük nekik!
Alvás.
>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése