Reggeli összecuccolás után átmentünk a fiúkhoz, ahol kiscsoporttal megreggeliztünk. Bevallom, sosem ittam még szénsavas hideg vízzel 3in1 kávét de most kipróbálhattam és meg kell mondanom nem volt finom. Reggeli után volt egy kis holt idő, amit kihasználtam arra, hogy hintázhassak és megtanítottam pár embernek az Én egy PING-PONG lapba vagyok című játékot és elterjesztetem. A reggeli áhítat után a helyi nénitől kaptunk Szent László pénzét, ami egy kis kör alakú kavics. A legendát mindenki ismeri, de aki nem az ITT olvashat róla.
Ez az út gyönyörű volt. Dimbes-dombos, nagy erdők, szép kilátás, hihetetlen jófej emberekkel. Út közben kaptam virágot Bolditól. Miután felértünk a hegyre, felmentünk a sziklára ahol egy egész napot el tudtam volna tölteni. Gyönyörű volt és megnyugtató. Ráláttunk Magyarlétai-várra. Itt ki tudtam kapcsolni a fejem és nem gondoltam semmire. Persze csak pár percig, mert folyton azon aggódtam melyik kisgyerek fog lezuhanni a szakadékba ha így folytatja tovább az ugrabugrát.
A tetőn ebédeltünk, nem kaptunk vajat, ezért mindig kuncsorogni kellett a másik csapattól. Ebéd után Ping-Pongoztunk páran, aztán letelepedtünk az erdős részre misére. Mise elején letettük a keresztjeinket az oltárra. Ez a nap volt a zarándoklat lélektani csúcspontja. Eddig végig beszélgettük a témákat és kialakult bennünk félig meddig az, hogy kik is vagyunk, merre visz a hívás, merre megyünk tovább, mi az én küldetésem, milyen értékek vannak bennem és az életemben, hogyan döntök az utamról, mi mellett és mi ellen, mi az életem alapja. Ezzel a tudattal helyeztük le a keresztet, mint egy felajánlásképpen.
A prédikáció után mindenkinek el kellett mennie magányosan és meg kellett írnia a saját Hiszekegy-ét. Nehéz volt, mert csak egy óránk volt rá, és mindent bele szerettem volna írni. Szummázni mindazt a tömény tapasztalatot amit kaptam eddig a Bútól. Végül egy jó ötletem támadt, ami mindent magába foglalt. Eszembe jutott a 10 érték amit fontosnak tartok magamban, és mivel ezek az értékek közelebb visznek Istenhez, és a tökéletes érték Istenben van, e 10 értékre építettem a hiszekegyemet.
Mise után, kaptunk egy szimbólumot, egy fából kifaragott kézfejet, rajta a nevünkkel, ami azt jelképezte, hogy Isten tenyerében vagyunk, és ezzel megpecsételtük a szövetségünket felé. Legalábbis én így értelmeztem.
A lefelé menet elég húzós volt, meredek és kis kavicsos. Izom tempóban nyargaltunk lefelé. Az úton beszéltem Pirivel, megbeszéltük a problémáinkat, majd beszéltem Ambrussal. Vele egy kicsit félreértettük egymást, de szerencsére kibékültünk. Örülök hogy megtörtént, de legközelebb inkább máshogy oldom meg a problémáimat, erre jöttem rá.
Leértünk Százfenesre, ahol buszra szálltunk és elmentünk Mérára. Mérán még egy kicsit sétáltunk, majd elértük a vacsihelyet, ahol rettentően finom és ipari mennyiségű bivalypörköltet kaptunk. Most is összefut a nyál a számban ha rágondolok, meg a káposztasalátára.
Vacsi után kiültünk az út szélére és a sötétben kiscsoportoztunk. Már nem tudom miről beszéltünk, kicsit magamba voltam zuhanva és nagyon szomorú voltam. Elmentünk a szállásra, ami egy suli volt, és fürdés nélkül elaludtunk.
>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése