Az utolsó nap hamar elment. Még egy utolsó közös reggeli, gyors pakolás és buszokba tömörlődés, búcsúképek, búcsúpuszik.
A buszút hosszú volt, 4 óra Biharkeresztesig ahol kettévált a tömeg. Ki ment tovább Debrecenbe, kis Budapest felé vonattal. A vonaton Tamás mellett ültem, jól elszórakoztunk, meséltünk a szemben ülő nőnek a Búról, mert kiszúrta a sok gyereket keresztel a nyakában. Milyen kis szemfüles! :D
Budapesten hamar szerteszéledt mindenki, de megígértünk mindent egymásnak, hogy hamarosan találkozunk. Én is mentem a magam útjára. Örültem neki, hogy a Keletibe érkeztünk, mert onnan csak pár sarok az albi. Az utolsó saroknál elkapott egy hatalmas esőtömeg, de jólesett a melegben a hideg eső.
Kicsit sokkolt a csend, ami itt fogadott és az, hogy nincs itt a Rita. A családom is nyaralt, szóval egészen egyedül éreztem magam. Szerencsére ott volt nálam a harmonika, amit a csoporttársaim írtak nekem, és meghatódottan olvastam a szavaikat. Aztán jött a mindenféle dolog, szóval örültem, hogy nem unatkoztam. Takarítottam, rendet raktam, megfürödtem meleg vízben és ettem egy vagonnyi csokit meg rendeltem egy pizzát.
Köszönöm mindenkinek, aki velem volt a Barátok Útján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése