HungaroHitch - Stoppolós verseny - 5242

Mivel rengeteg az élmény, próbálom tömören összefoglalni és kihagyni belőle az unalmas részeket. Első körben válaszolok a leggyakrabban feltett kérdésekre:

Mi az a stoppos verseny?

A Hungarohitch idén először lett megszervezve, két, szintén nagy kalandor által. A lényege, hogy a 2 fős csapatok útnak indulnak a világba, és pontokat gyűjtenek települések és egyéb tereppontok érintésével, és próbálnak minél messzebb, vagy nehezebb távolságokat megtenni. 

Mi a menete, hogyan kezdődött, hogyan zajlik?

2015, július 18-án reggel 6-tól volt a gyülekező, majd miután mindenki megérkezett és regisztrált, kezdődött a párbaj, ahol 1-1 csapat kiállt a szervezők elé, és egy kérdésre kellett jól tippelni. Aki közelebb tippelt, megnyerte a párbajt és az a csapat választhatott először útirányt (Kelet - Nyugat).

2015. július 19-re, tehát másnap este 8-ra kellett visszaérkezni ugyan ide, a Szépjuhászné büfé elé. 

Honnan tudták a szervezők, hogy nem csaltok?

Minden csapat a regisztrációkor kapott egy HitchBookot, ahol fel voltak tüntetve, hogy mely települések mennyi pontot érnek, valamint vezetni kellett a naplót, hogy mikor vettek fel, honnan és meddig vittek minket. Azt, hogy ismerős vesz e fel vagy nem, mindenkinek a becsületére lett bízva. Engem személy szerint nem érdekelt, hogy csalt e valaki, mert ez a verseny az egyéni talpraesettséget tette próbára. Ha valaki a könnyebb utat választotta, csak azért hogy nyerjen, akkor örüljön a gyengeségének, engem teljesen hidegen hagy, mert MI királyak voltunk! :D

Mivel lehetett ponthoz jutni?

- A füzetben, amit kaptunk rengeteg település fel volt sorolva, melyik hány pontot ér. Ami egyáltalán nem esett útba, vagy le kellett jönni az autópályáról, azok voltak több pontosok (max 150), míg a könnyen elérhetők voltak kevesebb pontért (min. 60). A legtöbb pontot érő városok külföldre estek, ezek 300-at értek. Részletekről később.

- Voltak megválaszolós tereppontok, amiket az autópálya vonalán elhelyezkedő pihenőhelyeken lehetett kinyomozni. Ez zseniális volt, mert nagy háttérmunkára utal! :) 

- Kombinációkat lehetett teljesíteni: 10 megyét érintő tereppontok, Balaton-kör, 5 országban érintett pontok, minden "T" betűs település érintése, megyeszékhelyek. Azt hiszem ennyi. 

- utolsóként pedig volt az óránkénti sofőr selfi, ami 100 pontot ért darabszámra. Mi csak ezzel a lehetőséggel nyertünk 2400 pontot.... :D

Nem féltetek?

Nincs mitől, hiszen a stoppolásnál a kölcsönös bizalom megvédi mind a két felet. Vannak kivételek, hiszen mindenhol előfordul tragédia, de milliószor több a pozitív történet, mint a negatív, csak a szájhagyományban ízesebben terjednek a rossz dolgok, mint a jók. Ezen kellene változtatni. 

2015. július 17. Péntek - Pre

A folyamatos emailes levelezés keretében felvetette egy csapat, hogy aki tud, már jöjjön oda péntek este és sátrazzunk együtt, ismerkedjünk és sztorizgassunk. Nagyon jó ötletnek találtam, de sajnos a stoppolós társam, Adri nem ért rá, nélküle meg nem akartam odamenni bandázni. Végül a lustaságom meggyőzött, mert nem akartam korán kelni (ugyebár 6kor találkozó Budapest másik végében), így Adri nélkül mentem oda. 

8 körül érkeztem meg, és a nagy tömeg helyett, akire számítottam a lelkes levelezéseket követbe, mindössze egy és fél csapat ücsörgött a fapadon. Odaültem én is, bemutatkozunk, egyikőjüket már ismertem a Barátok Útjáról, majd elkezdtünk sztorizgatni, élményeket mesélni. 

Ahogy telt múlt az idő úgy egyenes arányban érkeztek meg a többiek. Leültek, beszélgettünk, fát gyűjtöttünk és a tilalom ellenére tüzet raktunk. Iszogattunk és nevetgéltünk. Éjfél felé már jóóóó sokan lettünk, mindenki oda csapódott, ahol hangosabb volt a nevetés. 

Az elején úgy terveztem, hogy a szabad ég alatt alszom, - mivel Adrinál volt a sátor, - de ahogy elkezdett mocorogni az ég alja, inkább bekéredzkedtem egy sátorba, ahol volt sok hely és csak egy srác aludt benne. 

A buli körülbelül 1-fél kettőig tartott mire minden elcsendesedett. 

2015. július 18. Szombat - 442 km, 16 fuvar

A reggeli ébresztő egy ordítás volt, valamint idő közben hárman lettünk a sátorban. Gyors összepakolás és szálláshely megköszönés után, dagadt, álmos szemmel levánszorogtam a Szépjuhászné Büféhez, ahol Adri már várt, hasonló ábrázattal. 

Első körben vettünk egy kávét és némi ennivalót az útra, reggeliztem egy kicsit, és indultunk regisztrálni, majd megvártuk amíg mindenki más is regisztrál. 

Ez után, elsőként szólítottak minket a párbajra amit megnyertünk, így mi választhattunk először útvonalat. Természetesen nyugat felé vettük az irányt. 

Miután megkaptuk a füzetet, leültünk taktikázni, kigondolni hogyan jutunk a legtöbb ponthoz, a legrövidebb, vagy leggyorsabb út által. 

Minden csapat lelkesen számolt, jelölt, bújta a térképet, majd a szervezők vezénylésével egy közös kép készítése után puskalövésre indult a verseny. 

Mi is elindultunk, természetesen stoppal. Nehéz az útról írni, mert nagyon monoton és sok szóismétlés lenne benne, így csak rövid vázlatokkal felsorolom, hogyan is mentünk. Általában nem vártunk többet fél óránál, kivéve külföldön, ahol előfordult a háromnegyed óra is. Az úton magunkról és a versenyről beszélgettük legtöbbször: foglalkozás, mit tanulunk, hol dolgozunk, kik vagyunk, nem félünk e, két lány stoppol, hú!, milyen a verseny, lehet a támogatni ezt, a sofőrök kik, mit dolgoznak, hol élnek, milyen ott...stb. De térjünk rá a lényegre:

1. Budapest - Pesthidegkút

Itt egy kedves férfi vett fel minket, aki munkába tartott és remélte, hogy nem a főnöke ér be előbb. Nem mellesleg ez a férfi kecskesajtot készít.

2. Pesthidegkút - Pilisvörösvár

Egy családi kisbusz állt meg mellettünk, egy fiatal apuka vitte a gyerekeit a Piliscsabai evangélikus táborba, nagyon jó út volt.

3. Pilisvörösvár - Piliscsaba

Elmehettünk volna az előző fuvarral is, de valami félreszervezés miatt kiszálltunk Vörösváron (itt lett az első fotónk), viszont így felvett minket két szép férfi, akik a Legion Run futóversenyre igyekeztek. Utólag kiderült, hogy a sógorom is részt vett a versenyen és végigfutotta! :)

4. Piliscsaba - Tinnye

Egy idős házaspár vitt minket tovább, őket azért szerettük, mert sokszor megkínáltak zsömlével. 

5. Tinnye - Zsámbék

Ide a sok pont miatt jöttünk le, sajnos később vettük észre, hogy Zsámbéki pihenőhely ér csak pontot, amiért fel kellett volna kószálnunk az autópályára, de azt nem akartunk, ezért inkább újraterveztünk egy kicsit. Ekkor vett fel minket egy fiatal srác, aki egy Merci Limuzinnal állt meg, és az EFOTT-ra igyekezett. Ő vitt el Zsámbékig. 

6. Zsámbék - Bicske

Itt volt egy kis kavarodás, mivel szerettük volna teljesíteni a 10 megyés kombinációt és mindenképpen be akartunk jutni Oroszlányba. Ám sehogy sem sikerült oda eljutni, így egy kicsit ide oda bolyongtunk.

7. Bicske - Bicske

Itt bolyongunk. Bár úgy emlékszem, hogy a város egyik végéből a másikba jutottunk át egy kedves hölgy közbenjárásával.

8. Bicske – Remeteség

Itt már lemondtunk a 10 megyéről és átszerveztük magunkat, hogy elindulunk Bécs felé szerencsét próbálni. Ez alkalommal egy olyan nő vett fel minket, aki szintén nagy stoppos volt hajdanán és felvitt minket az autópályára. Itt kiszállva a Remeteségi pihenőhelyen tereppontot találtunk. A feladat az volt, hogy az S.O.S. Hívótelefon mellett lévő korláton milyen felirat van. Megkerestük és kitöltöttük a helyes megoldást: Zöld Zsiráf.

Azonban, ezen a pihenőhelyen volt egy másik pont is. Általában úgy voltak elosztva a pontszerzési lehetőségek, hogy az autópálya mind két irányában hozzá lehetett jutni. Minket nem tántorított el az idő, így átmentünk a másik oldalra is egy alagúton és leolvastuk a 9 pöttyöt a falról. Ezzel szereztünk 120 pontot.

9. Remeteség – Arrabona

A következő célunk egy pihenőhellyel arrébb volt, ide egy kedves lány vitt el, aki a barátnőjéhez igyekezett Győrbe. Ő az Arrabonai ph-ig vitt minket. Ott láttuk meg, hogy ezen a helyen csak a másik oldalon van pont, így egy óriási kerülővel átszeltük az autópályát, hátrahagyva a benzinkúton a cuccainkat és leolvastuk a feliratot egy tábláról: Donnie Darko. Visszafelé már nem volt kedvünk kerülni, így egy két jó időzítéssel és rengeteg dudálással átszaladtunk az autópályán vissza a hátizsákunkért.

10. Arrabonai ph. - Bécs

Itt nem volt nagy szerencsénk. Sokáig stoppoltunk, de a legtöbb autós külföldi volt és nem akartak felvenni. Sok idő mászkálás után, némi ellenérték fejében tudtunk csak bekullancsolni egy Bécsbe tartó autóba, ahol a bent ülők egy medencés buliba mentek.

Velük 2 és fél órát haladtunk a déli napsütésben. Hallgattuk a goa zenét egész úton. Amikor kiszálltunk, kaptunk tőlük 2 eurot, mert az nekünk nem volt. Ennek köszönhetően később tudtunk kávézni! :)

11. Bécs - Bécsújhely

Bécsen belül, a Szent István-székesegyházzal kellett fényképezkedni. Itt az volt a nehézség, hogy le kellett jönni a biztonságos főútról és be kellett dzsindzsázni a város közepébe, majd onnan valahogy kijutni. Itt igénybe vettük a metróhálózatot, találkoztunk egy magyar hajléktalan-bolond fiúval, találkoztunk egy magyar benzinkutassal is. Az ő segítségével találtunk egy osztrák nénit, aki elvitt minket Bécsen belül egy olyan helyre, ahol jó irányba tudtunk stoppolni. 

15:15-re értünk be a Goásokkal Bécsbe, és 17:40-kor vett minket fel egy kedves bácsi, aki magyar volt csal 10 éve Ausztriában él már. 

Neki igazán hálásak voltunk, mert tett értünk egy 50 km-es kerülőt, mivel akkora útlezárások voltak, hogy bolyongani kellett össze vissza. Ha ő nincs, biztos ott ragadunk Bécs környékén valahol a pusztába!

12. Bécsújhely - Mattersburg

Bécsújhelyen bóklásztunk egy kicsit, próbáltuk elkölteni a két eurónkat, de a fagyi túl drága volt, így inkább szomorúan stoppolni kezdtünk. Hamar megállt mellettünk egy taxis, aki egy jó barátomra, Tottóra emlékeztetett mint stílusban, mint kinézetre is. Aranyos volt, nagyon törte a magyart, az ő nagyszülei még magyarok voltak. 

Elvitt minket a szülőfalujába, ott tett le egy Meki előtt, ahol ittunk egy finom 1-1 eurós kávét. 

13. Mattesburg - Kelénpatak - Határ

Itt egy nagyon fura bácsi vett fel minket, aki nem értette hová akarunk menni, így kitett minket egy kelta sírhant, vagy temető mellett, hogy innen már csak két km a határ, jó gyaloglást. Nem értettük mi van. Itt nagyon sok idő elment, mert senki nem volt magyar aki megsajnált volna. Kocsik alig jártak. Ám valami csoda folytán, egy véletlennek köszönhetően sikerült bestoppolni magunkat egy Cabrióba. Én préselődtem  ültem hátul, Adri elöl. Ennek a sofőrnek hála eljutottunk a határhoz.

14. Határ - Sopron

Innen egy Ausztriában dolgozó pincérnő vitt minket el ahhoz a leágazáshoz, ahol Sopron kikerülésével gyorsan túl tudunk lenni sok nehézségen. Ám nem nagyon vettek fel, és már a nap is nagyon lemenőben volt. Ki akartuk kerülni Sopront, de végül úgy hozta a helyzet, hogy már mindegy ki áll meg és merre megy, mi beszállunk. 

15. Sopron - Fertőrákos - Sopron

Amikor már kerestük a sátrunknak a helyet, épp megállt egy kedves ember, akiről kiderült,hogy Székelyföldről származik, csak errefelé telepedett le és külföldön dolgozik. Ő elvitt minket Fertőrákosra, mert ott lakott, ez sok pontot ért nekünk, majd miután elmondtuk, hogy stoppos versenyen vagyunk, gondolt egyet, és visszavitt minket Sopronba, ahol vasárnap reggel sokkal több autó jár, mint az ő kis zsákfalujukban, Fertőrákoson.

16. Sopron - Újkér

Megköszönve a kerülőt, kiszálltunk, és pont egy Night Klub előtt álltunk volna meg, de úgy gondoltuk, jobb máshol megállni... Ezért lejjebb mentünk. 

A szabálykönyvben úgy van a törvény, hogy este 22ig lehet csak stoppolni. Mivel nem akartunk egy lakótelep előtt sátrazni, kisajtoltuk a maximumot a lehetőségekből és egészen 21:50-ig jeleztük az autósoknak, hogy felvehetnek minket. 21:50 kor meg is állt egy kedves fiatal fuvaros, aki visszafordult értünk. Ő elvitt minket Újkérig.

Itt tábort állítottunk egy fenyő- és almafa közé, majd egy meglepi-ünnepi Somersby megivása után álomba merültünk. 

2015. július 19. Vasárnap - 330 km, 15 fuvar

17. Újkér - Sárvár

Az este nehezen aludtunk a kocsik és traktorok berregése miatt, így a fejünk vészesebben nézett ki, mint előző reggel. Mivel az esti fürdés kimaradt, így borzasztó érzés volt visszavenni a ruhát a ragadós, koszos magunkra. 

Összepakolás után megkerestük a főutat és stoppolni kezdtünk, aminek az eredménye 6:25 kor állt meg mellettünk: egy kedves bácsi, aki séfként dolgozik Sárváron, oda vitt minket.

18. Sárvár - Ikervár

Sárváron egy rövid bevásárlás és stoppolós hely keresés után megállt nekünk egy férfi, aki elvitt minket Ikervárra. Ez sok 90 pontot érő település volt. Vasárnap reggel senki nem mászkált errefelé, így elindultunk gyalog, közben ha jött egy kocsi megálltunk reménykedve. 

Meg lett az eredmény, felvett minket ember, aki repüléssel foglalkozott és azt mesélte, hogy van egy saját sétarepülője. 

19. Ikervár - Rum

Rumon jót nevettünk, inni sajnos nem tudtunk. Ezen a településen találtunk egy kék kutat, ahol jól lefürödtünk és örültünk a tisztaságnak. 

Ez a stoppolás emlékezetes volt, mert amíg Adri beszélt hozzám, én fénysebességgel felvettem a szemkontaktust egy sofőrrel, majd a kitett jelképes stoppos kéztartás fellendítésének az egy ezred másodperc töredékének felénél is kevesebb idő múlva, Adri csak arra kapja fel a fejét, hogy kiáltom: GYERE FUVAR! és már bent is ültünk a kocsiban egy kedves fiú mellett, akinek aznap volt a szülinapja. 

20. Rum - Zalaegerszeg

A srác elvitt minket Zalaegerszegig, ahol kitett egy olyan helyen ahol jól stoppoltunk. Igazából egy kicsit eltévedtünk meg mászkáltunk egy fél órát, majd ezután stoppoltunk egy jót. 

21. Zalaegerszeg - Hévíz

Itt megállt mellettünk egy Svájci férfi aki most csak azért van a családjával Magyarországon, mert azt szerette volna, ha a kisgyereke az első egy évég itthon tölti. Amikor megkérdeztük, hogy mi hiányzik neki itthonról, azt mondta, hogy a túrós bukta, mert azt szereti!

22. Hévíz - Gyenesdiás

Ez az út vicces volt. Kiderült a úrról, hogy Pannonhalmi diák volt, nagy stoppos, hogy mindig kiöltöztek a stoppoláshoz, így jobban felvették őket, hogy egy haverja bérelt egy papi reverendát és úgy felvették hogy még valaki gyónni is akart nála.... szóval jó sztorikat hallgattunk!

23. Gyenesdiás - Balatongyörök, Szépkilátó

Ezen a szakaszon egy fuvaros fordult vissza értünk, majd egy kis csomagtérben utazás és rendőrök elől fetrengés a koszban után tett ki minket a kilátónál.

24. Szépkilátó - Balatonfüred

Ezen a helyen már harmadjára stoppolok ezen a nyáron és már kicsit untam. De tudtam hová kell állni, ennek köszönhetően megállt egy NAGYON fura bácsi. Az elején azt hittük, hogy nekünk állt meg, aztán miután nem reagált az ablakon kopogásra gondoltuk nem nekünk áll meg. Aztán valami fura helyzet történt és mondta, hogy mégis nekünk állt meg, csak átcsoportosítja a csomagtartóját. 

Ezután lesegítette a táskánkat, bepakolt hátra, kinyitotta nekem az ajtót, beültem hátra, becsukta utánam az ajtót, majd Adrival is ugyan ez történt. Itt egy kicsit gyanakodtam, de szerencsére nem történt semmi baj, és boldogságban megérkezzünk Füredre.

25. Füred - Veszprém

Itt megálltunk egy kicsit pihenni és enni az árnyékban, majd Kerestünk egy jó helyet és ment minden úgy, ahogy eddig. Kar ki, mosoly fel, vidámság on, és a kocsi be is gördült. Egy német férfi vitt minket 190km/h-val Veszprémig, út közben kellemes country zene szólt. Nagyon élveztem a klímás utat. 

26. Veszprém - Székesfehérvár

A kellemes klímás kocsi után, egy elég merész manőverrel leállt mellénk egy TRABANT!! :D Ráadásul pont olyan, amilyen nekünk is volt, Combi :) ♥ A sofőr pedig egy két méter magas erős srác volt, aki ment a barátaiért Dunaújvárosba, hogy onnan továbbmenjenek Rockmaratonra. 

Beültünk és boldogan száguldottunk 80-nal az országúton egészen addig, amíg nagy megdöbbenésünkre egy bögöly, ami épp teleszívta magát, szétploccsant a szélvédőn, maga után hagyva egy nagy vértócsát, pont úgy, hogy a sofőr alig látott ki az ablakon. 

Székesfehérváron, amíg lefényképeztük a táblát, addig ő lemosta az ablakot, majd elvitt minket egy olyan helyre, ahol jól tudtunk stoppolni.

27. Székesfehérvár - Siófoki lehajtó

Kiszállás után, rövid várakozással megállt mellettünk egy fiatal férfi, aki épp esküvőről érkezett, így megkínált minket sütivel. Ő csak rövid ideig vitt minket, egészen az autópálya bevezetőjéig. 

28. Siófoki lehajtó - Budapest

Itt egy kicsit életveszélyes volt várakozni, de szerencsére megállt egy fiatal házaspár, akik épp Budapestre tartottak. Megkönnyebbültem, hogy már biztonságosan visszaérünk pestre, nem fogunk lemaradni a záróráról és még több pihenőhelyet is érinthetünk a kedves pár jóvoltából. 

Ők egészen a Móricz Zsigmond körtérig vittek minket.

Budapesten belül még kóvályogtunk egy kicsit, igénybe vettük a tömegközlekedést, majd mikor közelbe értünk a Szépjuhásznéhoz, megpróbáltunk stoppolni a városon belül. Én hittem, hogy sikerülni fog, és sikerült is! Felvett minket egy pizzafutár, aki először azért nem állt meg, mert menekültnek nézett minket, aztán meg azért, mert menekültnek nézett minket. 

Ő közel vitt a célhoz, de végülis nem olyan jó helyre, így egy kicsit eltévedtünk, majd egy kedves lány megállt nekünk és elvitt a jó helyre, ahol szintén felvett minket egy ember. Ő letett a közelben, ahonnan már csak gyalog mentünk tovább. 

Amikor megérkeztünk, még kevesen voltak ott. Mi kicsit túl korán is érkeztünk. A szervezők köszöntöttek, és tolták elénk a finom zsíros kenyeret. Betoltunk egy tálcával ketten, az biztos. Közben megittunk 3 üveg sört is fejenként. 

Ezután már csak vártuk a többieket, és az ott levőket kérdezgettük, hogy merre jártak, mit csináltak. Bevallom, ezt vártam a legjobban. A megérkezést. A történeteket és kalandokat, vicces szituációkat, távolságokat. Hihetetlen! Olyan szívesen elolvasnám mindenki történetét! :)

Az este hátralévő részében izgultunk a többiekért, sztorizgattunk, ettünk ittunk. 8kor lett vége a versenynek, 200 pont fejében belefért a fél óra késés. Voltak akik pontban érkeztek, voltak akik sajnos lekésték a célt. Ők kiestek a versenyből. 

10 körül volt eredményhirdetés, ahol mindenki kapott ajándékba egy üveg szabadon választható bort, valamint kaptunk oklevelet és egy térképet. 

A dobogósok érmét és kupát kaptak :) Ezután volt egy össznépi tapsikolás meg örömködés, de én azt már nem vártam meg, mert kaptam fuvart egy baráttól, aki elvitt közel az otthonhoz. 

Összegzés:

- 34 papíron vezetett fuvar

- 772 km

- 4240 pont

- 8. helyezett :)

- 2 nap

- rengeteg új ismerős

- rengetek új kapu

Huhh! :) Fárasztó volt, de egy óriási élményt kaptunk, amit szeretnék megköszöni a szervezőknek, Kovács Péternek és Bors Adriánnak, valamint mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sok pontot elérjünk! 

Egy nagy tapsot! ;)

Éjszakai fogócska

Mostanában van egy jelmondatom. Mondj igent mindenre és ha nincs mire igent mondani, akkor csinálj magadnak! Ennek fényében részt vettem pár bevállalós barátommal egy éjszakai fogócskán. Aki nem akar sokat olvasni, annak pár szóban: érdekes!

Nem tudtam, hogy miből áll, mert az információ áramlás nem volt túl jó, ha nem figyelmeztet Réka, akkor rossz helyre is megyünk kezdéskor.

Sztori:

18:00 kor volt a találkozó a Toldi utca és a Donáti utca sarkán. Hárman mentünk, Réka, Dani és én. Több emberre számítottunk, mert sokan jelezték hogy jönnek, de sajnálatos módon valami közbejött, elfelejtődött, "jaazmostvan?" stb, így csak az erős mag vett részt rajta.

Mikor megérkeztünk még nem voltak sokan, sorba kellett állni a karszalagokért és a regisztrációért. A szabály egyszerű volt: Futni kell pontról pontra úgy, hogy közben ne kapjanak el a fogók. Ha elkapott a fogó, oda kellett adni neki a kék szalagot és feltenni magadra a kapott piros szalagot és így te is fogó lettél. 

A pontokat egymás után kell teljesíteni, és minden pontnál alá kell íratni a papírt és egy kis feladatot kell teljesíteni. A pontokon kaptunk egy egyszerű verset, amiből megfejthettük, hogy hol is van a zónán belül maga a pont. 

Oszolj után hozzánk szegődött két félig ismerőse Daninak, nem akartak nagyon futni, de mi futottunk :D Az első pont a Krisztina körútnál volt, az alagút mögött valahol, egy szobornál. Hatalmas sor volt, mert akkor még nem tudtuk, hogy feladatot is kell teljesíteni... szóval sorban állás volt egy 15 percig. A feladatot nehezen mondta el a srác, a lényeg az volt, hogy fel kellett ismerni Hollywoodról 3 jellemző képet, majd képeket kellett felismerni filmekből és mesékből, majd szövegrészletet, majd egy híres színésznőt kellett kitalálni. 

Nagy nehezen elindultunk a második állomásra, amit iszonyatosan nehezen találtunk meg, mert az a Bazilikánál volt. Kitaláltuk a kis versikét meg mindent, oda is értünk, nem is találkoztunk fogókkal, de az állomást nem láttuk, ezért azt hittük, hogy rosszul fogalmaztuk meg a verset, elmentünk az Erzsébet térre, de az már nem volt védett zóna így egy nagy kerülővel visszajutottunk a Bazilikához, megkerültük és így találtuk meg az állomást. Ott a 3 a magyar igazság volt a vezető téma, 10 kérdésből kellett 3 igazat találni. Azt tudtátok, hogy a Bazilika befogadó képessége 8000 fő? Mostmár én is tudom. 

A harmadik állomást metróval akartuk megközelíteni, okosan a Nyugati tér felől a Jászai Mari térnél volt nem messze. ÁM! Sajnos, vagy szerencsére amikor várakoztunk a metrónál megláttunk 2 fogót, akik nem is vettek volna észre, ha nem kezdünk el ordítva menekülni, hogy "JAJ! FOGÓÓÓÓK!" Így egy nagy életveszélyes hajsza, metróban futkosás és menekülés, és bukdácsolás a mozgólépcsőn való ugrabugra után nagy nehezen megtalálva egymást derült ki, hogy Rékát sajnos megfogták, de mondta, hogy ő akkor most árnyék lesz, mert nem akar úgy játszani, hogy ő fogó, mi meg nem. Szóval továbbmentünk.

A harmadik állomáson már láttuk, hogy kicsúsztunk az időből, mert elméletileg csak fél óránk voltak arra, hogy odataláljunk úgy, hogy ne tévedjünk el,  közben meneküljünk a fogók elől, kiálljuk a próbákat és még élvezzük is, szóval lehetetlen volt. A harmadik állomás a Hollán Ernő és valami György utca kereszteződésénél volt, de itt már senkivel nem találkoztunk. Még csak a 3. pontnál voltunk (az5ből), amikor már 10 óra volt, ergó már mindenki ment a záróbuliba, mert az egésznek vége lett. Szóval a rendszer nem volt túl jól, sőt szarul lett kitalálva, kicsit hőbörögtünk is. Mikor megkeseredve láttuk, hogy senki nincs már ott, azt beszéltük meg, hogy Rékát elkísérjük hozzánk, mert nálunk volt a cucca és kikísérjük a buszpályaudvarra, Dani meg én meg elmegyünk még "várost nézni." 

Úton hazafelé megbeszéltük és közös megállapodásra jutottunk, hogy ennek a játéknak így nincs sok értelme, mert úgy lenne élvezhető, ha sokkal kisebb távolságokat tennék meg, több fogóval, kisebb távok miatt nem lehet használni a tömegközlekedést, vagy olyan helyre tenni, ahol nincs tömegközlekedés vagy legalábbis nincs értelme, több pontot kihelyezni, nem feladatokkal, csak simán aláírással, kommandózással... stb., hogy mozgalmasabb legyen, és nem olyan, hogy fél órákat utazunk, 15 perceket állunk sorba, majd újra utazunk... Talán nem véletlen, hogy tavalyiakból csak 6 ember tette fel a kezét kb... Ha egy hasonlatot kéne írnom, akkor egy híg leveshez hasonlítanám, amit csak úgy nyögve-nyelve eszek meg, de ha belepakolnánk egy csomó fűszert, meg sűrű lenne a zöldségtől és a fűszerektől abbahagyhatatlan lenne az evés... na így már király lenne! :D

De azért élménynek jó volt, meg futottunk is, volt benne egy pici izgalom, este meg még mászkálás, meg beszélgetés... szóval nem bántam meg, hogy elmentem, és köszönöm a közös kalandot nektek: Réka & Dani :) 

Budapest - Lourdes

Amikor kiderült Édesapám betegsége, sokat gondolkodtam mit tehetnék Érte, végül úgy döntöttem (egy álom miatt), elzarándokolok Lourdesba, az egyik leghíresebb Mária-zarándokhelyre. Mivel pénzem nem sok volt, az egyetlen megoldás a stoppolás volt. Mindig azt gondoltam, hogy a zarándoklatnak a lényege nem a cél, hanem az odavezető út kihívásaiban rejlik. Azáltal, hogy minden nap újra erőt kell vennünk magunkon, hogy kitartsunk a döntésünk mellett, hogy bátran kitartsuk a kezünket az autók elé, hogy az előbukkanó nehézségeket megoldjuk.... szerintem ebben rejlik a zarándoklat igazi lényege. Útitársként az öcsémet, Ádámot (18) választottam, hiszen ki más is lehetne jobb, mint egy testvér!

Még sosem stoppoltam, így az út előtt több emberrel is beszélgettem erről, mit érdemes, hogyan, miként, országok stílusai, nyitottságuk szerint... stb.
Nem tudtam mit pakoljak be, mire lehet majd szükség, de első nekirugaszkodásra ezeket vittem magammal:
3 póló, 3 nadrág (hosszú, közepes, rövid), tornacipő, esőkabát, 1db pulcsi, fehérnemű, pizsipóló, fürdőruha, zoknik, hálózsák, polifon, fényvisszaverő mellény, sátor, gázfőző, minimális eü. felszerelés, biblia, köszönő kártya, fürdős cuccok (sampon, szappan, borotva, deo), törölköző, szandál, nagyon meleg mamusz-zokni, felfújható párna, zseblámpa, mobiltöltő USB-s, szivargyújtós töltő, fényképező, mobil, 4 napi konzerv kaja, 12 adag bögrés porleves, 3 napi zacskós snack, övtáska!!!
amiket tényleg használtam:
2 póló, 2 nadrág, fehérnemű, 1 zokni, 1x hordtam a tornacipőm 2 órára, 1 pulcsi, fürdős cucc, fürdőruha, fényvisszaverő mellény, töltők és telefon, köszönős kártya, meleg mamusz-zokni, 2x a bibliát, eü felszerelésből az összes vitamint (nagyon hasznos a szar kaja mellett és a napszúrás ellen is jó), sátor, hálózsák, polifon (Ádám nem használt).
Az övtáskát mindig a nyakamban hordtam, és alváskor betettem a hálózsák aljába.
Idegen nyelvből (Szlovén, Olasz, Francia) kiírtam a legszükségesebb kifejezéseket:
Jó napot, köszönöm, benzinkút, Beszél angolul?, elnézést, örülök, hogy megismertem, magyar vagyok - ezek az előkészületek később nagy hasznunkra voltak :)
Előre késztettünk köszönő kártyákat Magyarul, Szlovénul, Olaszul és Franciául. Ostoba létemre az angolt kifelejtettem, de szerencsére nem sokat kellett volna használni. Mindenki aki felvett minket, kapott egyet a saját nyelvén.

1. Nap: Kedd, 2011.08.09 - indulás: Budapest

Miután bevásároltuk a legszükségesebb dolgokat, apukám kivitt minket kocsival az M7-es autópálya előtti benzinkúthoz. Kb. 1 óra stoppolás után megjelent még egy pár, akikről utólag kiderült, Izraelből jöttek és Zágráb felé szeretnének hazajutni. Fél óra múlva jött még egy stoppos, egy lány, aki a Balcsira készült. 5-en voltunk egy benzinkútnál, így féltünk is egy kicsit, hogy nem lesz nagy a sikerünk. Nagyon ki szerettünk volna jutni Magyarországról.
1 óra elteltével, megállt egy autó(1), és mondta ,hogy Szabadi-sóstóig megy, és elférünk. Kicsit átrendezte a fűnyírókat amit vitt, és sikeresen beültünk az autóba. Beszélgettünk vele, de még eléggé bátortalanul. Székesfehérvártól dugóba kerültünk, 2 óráig álltunk, míg a dugó kitisztult. Megkértük, tegyen ki a legutolsó benzinkútnál.

Ott találkoztunk egy nagyon jó fej kamionossal. Megtudtuk, hogy a legtöbb kamionosnak van beceneve, és az övé HegeDoktor(2). Mondta, hogy ő ma csak Nagykanizsáig megy, mert ott lakik, de másnap hajnalban indul Celjébe (Maribor utáni kis város Szlovéniában). Felajánlotta, hogy elvisz minket Kanizsáig, és ha van kedvünk, eljön értünk hajnalban, és együtt mehetünk vele Celjéig. Benne voltunk. Nagyon sokat beszélgettünk vele út közben, sokminden kiderült róla, és egy nagyon kedves barátot szereztünk. Kanizsán megszálltunk egy kempingben, ami elsőnek dárga volt, de sikerült lealkudni az árat, miután elmondtuk, hogy Lourdesba utazunk autóstoppal az édesapánk gyógyulásért.
A kempingben élveztük az utunk sikerességét, a konzervkaját, a meleg zuhanyt, és a naplementét. 8 kor mentünk aludni, mert másnap hajnali 3/4 3-ra jött értünk HegeDoktor. Kínos volt, mert mi azt hittük, hogy 3/4 3 az 3 óra 45 perc, ezért kissé kapkodtunk mikor csörgetett ,hogy itt van a kemping előtt... :D 5 perc alatt összedobáltuk a cuccainkat, és beszálltunk a személyautóba. Elmentünk a kamionért, és indultunk is.
Az útból nem sok maradt meg bennem, mert elaludtam, de Ádám fent volt, és sokat beszélgetett vele, meg mikor felébredtem már én is. Vele egész utunk során smseztünk, jeleztünk neki, hogy mi van velünk, mert aggódott értünk. (kaptunk tőle mézet, mert kiderült, hogy méhész is).

2. Nap: Szerda, 2011.08.10 - indulás: Celje

Az ékszakai utazás során HegeDoktor rádiózott a többi kamionosnak, hogy megy e esetleg valaki Olaszországba, és elvinne e 2 stoppost. Szerencsére talált 2 kamionost, akik együtt mentek, és megbeszéltünk velük egy találkozót. Amikor félreálltunk egy pihenőhelyen, kiderült, hogy leléptek, és így csalódottan indultunk tovább. Reggel 6ra érkeztünk Celjébe, ahol megreggeliztünk. Rövid időn belül felvett minket egy személyautó(3), aki Ljubljanához közeli benzinkúthoz vitt minket. Ott Sikeresen találkoztunk egy magyar kamionossal, név szerint Kereskedővel(4). Ő elvitt minket Velencéig, és letett minket egy Agip benzinkútnál, ahol 2 óra múlva vett csak fel egy olasz autós(5) és elvitt minket Pádováig. Ott hamar találtunk egy hippi kisbuszt, a tulajdonosai pedig egy svéd pár volt(6). Ők Veronáig vittek, ahol egyből át tudtunk szállni egy másik autóba(7). Egy apuka és a lánya ültek benne, Milánó felé mentek, de mi el szerettük volna kerülni, ezért megkérdtük tegyenek le minket Piacenzában. Ott 1 óra múlva felvett minket egy pösze sofőr(8), aki végülis elvitt minket a Milánói körgyűrű egyik kijáratához, ami Genova felé halat. Itt 5 órán át stoppoltunk (odamentünk, tábláztunk, csak kezeztünk), de senki nem vett fel. Mikor már késő este volt, Ádám talált egy autóst, aki félútig elvitt minket(9).

3. Nap: Csütörtök, 2011.08.10 - indulás: Valahol Genova felé vezető úton

Egy benzinkútnál kötöttünk ki, ahol éjszakára vadkempingezést választottunk. Ádám zseniálisan kitalálta, hogy nem szükséges felverni a sátrat, elég csak belebújni. Sajnos meggondolatlanságunk eredménye az lett, hogy sikeresen megfáztam, és minden cuccunk elázott a reggeli sűrű harmattól. Az ébresztőt reggeli 5 órára állítottuk be, és miután egy kényelmetlen éjszaka után megcsörrent, így szóltam:

- Ádám, kelni kell!
- Hideg van, mit csináljunk?
- Aludjunk 6 ig.
(6 kor csörög az óra)
- Ádám, még mindig hideg van, mit csináljunk?
- Aludjunk 8-ig!

Miután felkeltünk, a szokásos reggeli kávé, és az Enikő által sütött muffin (kanállal történő) elfogyasztása után összepakoltunk, félig megszárítva a hálózsákunkat és pár ruhát, nekikezdtünk a stoppolásnak.
A szokásos 2 órai stoppolás után, megállt egy kisebb terepjáró, amiben egy nagyon csinos nő ült, Jessicának hívták(10). Ő elvitt minket Genovába, egy nagyon kacskaringós de annál inkább gyönyörű úton! Hatalmas hegyeken, sok alagúton, viaduktokon át-keresztül-fölött-alatt haladt az országút. Közben megismertük egymást, kiderült, hogy egy énekes (volt) barátnője, hallgattuk a srác énekeit, és meg kell mondjam, gyönyörű hangja volt. Jessica nagyon meghatódott a történetünkön és a célunkon, megkínált finom sütivel, és nekünk adta a Red Bullját, mert ő nem szerette. Mikor elváltunk, adott pénzt buszra, és sok sikert kívánt.
Genovában megvártuk, míg kinyílt a McDonald's, abban megreggeliztünk, és kaptunk kupont. Ezt a napot kineveztük pihenő napnak, és mivel senki nem vett fel, kénytelenek voltunk vonatra szállni, és elmenni Savonába. A jegyvásárlás kicsit nehézkesen ment, mert Olaszországban nem km-re, hanem időre veszik a jegyet, és indulás előtt be kell pecsételni egy gépben, hogy mikor indultál el, és csak azt nézik, hogy mennyi ideje utazol. A vonattal 90 perc volt a max, azzal a jeggyel bárhová át tudtál szállni, ha benne volt még az időben. (ebben a jegyvásárlásban egy anyuka segített, akinek volt egy vak kisfia)
Savonában lementünk a tengerpartra, ahol fürdőztünk, fényképezgettünk és sikeresen megfürödtünk! :) Fontosnak tartottuk, hogy mindig tisztának nézzünk ki, ezzel is elősegítve a jó megjelenést a sikeres stoppoláshoz.

Mikor megelégeltük a fürdőzést, elindultunk az autópálya felé. Miközben sétáltunk, egyszer csak megállt mellettünk egy autós, és felajánlotta, hogy elvisz minket valameddig(11). Rettentően elcsodálkoztam, és nehezen tudtam felfogni, hogy vannak ilyen kedves emberek, akik kéztartás nélkül is megállnak segíteni... Kiderült, hogy Turinból jöttek (lepel), és nagyon figyelmesek. Fáradtak voltunk mindketten, és nehezünkre esett nyitva tartani a szemünket. A néni meg a bácsi látták ezt, és megálltak út közben egy bolt előtt. Nem tudom miért, vagy hogyan, de a bácsi meghívott minket egy hatalmas fagyira, ami sikeresen felélénkített minket. Keveset beszéltek angolul, ezért csak nagy nehezen tudtuk elmutogatni nekik, hogy mi a célunk. Elvittek minket az autópálya fizető kapujához, mi meg nem győztünk hálálkodni. Nagyon a szívembe zártam őket.
- Emmánuel, velünk az Isten! -
Sajnos az a hely nem volt valami jó, sőt! ... Egy Bermuda háromszögbe értünk, mert olyan hely volt, ahonnan nem lehetett lemenni egy könnyen, mert nem volt járda, vagy útszéle, ahol lehetett volna legyalogolni. Nem volt árnyék, és nem voltak jófej autósok se. estig stoppoltunk, de egy árva lélek sem vett fel minket. A lelkesedésem kezdett merülni, és kétségbeestem egy kicsit. Ádám nagy segítségem volt, és nem győzöm megköszönni neki a sok bolondságot, ami mindig ott volt ha épp csüggedni kezdtem.

Végül nekiveselkedtünk, és elindultunk lefelé az út melletti kis vízelvezetőben. Kiderült, hogy zsákutca, ezért visszamentünk. Ezt eljátszottuk még 2x, majd úgy döntöttünk, hogy leszarjuk az autókat, és elindulunk az úttesten. Volt egy kis parkoló rész, ahol még próbálkoztunk, de miután egy rendőr is elmosolyodott rajtunk, úgy döntöttünk tovább megyünk lefelé. A helység neve Loano volt. Ott találtunk egy buszmegállót, ami Andorába (Maria dí Andora) vitt minket, de még előtte történet egy újabb csoda:
Nem nagyon tudtunk kiigazodni a menetrenden, ezért segítséget kértünk egy nagypapától, aki a feleségével és 2 unokájával álldogált mellettünk. Elmondta, hogy 20 perc múlva jön a busz. amíg várakoztunk, elkezdtünk kávét főzni (már este volt), erre a bácsi elkezdett nevetni, és megkérdezte hova valósiak vagyunk. Elkezdődött a beszélgetés, és nagyon nyitottak voltak, érdeklődők, és elképesztően kedvesek. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe (kézzel-lábbal), hogy a bácsi kifizette a buszjegyünket, a felesége meg adott nekünk 20€-t, hogy imádkozzunk érte és gyújtsunk gyertyát a családjáért. Leírta a nevét, és mi megígértük nekik, hogy mindenképpen megemlékezünk róluk!
- Ezután az eset után, nagyon megnőtt a bizalmam Isten felé. Minden rosszban van valami jó. Ha felvettek volna minket az autópályánál, akkor nem történt volna velünk meg ez a hatalmas áldás. -

Andorában, amikor megérkeztünk, kimentünk a tengerpartra, és fényképeztünk, meg kerestünk vizet. Éjszaka nem vettek fel, ezért alvóhelyet kerestünk, és találtunk egy csomó "lakatlan" öltözőfülkét, ami akkora volt, mint sok helyen egy kisebb fürdőszoba. Én mondtam ,hogy aludjunk itt, de Ádám nagyon nem díjazta az ötletet. az összetűzésből az lett, hogy én elaludtam a fülkében, Ádám meg kiment egy napozóágyra, és ott morgott. Végül felkeltett, hogy aludjunk ott, de akkor egy másikban.
Én viszonylag jól aludtam, de Ádám nem, ezért hajnalban felkeltett, hogy induljunk tovább. Reggelre nagyon rosszul lettem, ezért mondtam ,hogy nekem tovább kell aludnom, hátha elmúlik az émelygés. Összecuccoltunk, és kimentünk a tengerpartra aludni.


4. Nap: Péntek, 2011.08.11 - indulás: Andora

Reggel 7 kor Ádám kávéval és meleg csilis-bab reggelivel fogadott, azt remélve, hogy jót fog tenni :) Jobban lettem, de sajnos a csilis-babot nem reggelire szánták, ezért ki kellett önteni, mert nem bírtuk megenni.
a táj gyönyörű volt, hát még a napfelkelte! :)
Megint buszra kellett szállnunk, 5€-ért elmentünk San Remoba, a jól ismert kacskaringós, szédítő látványú úton. Elöntött a nyugalom, és az a tudat, hogy sikerülni fog, bármi is történjék is. Apuért minden nap imádkoztunk, hol együtt, hol magunkban.
San Remoból buszoztunk Ventimigliába, amit csak úgy emlegettünk később, hogy "A halálváros..." Egész nap stoppoltunk, különböző helyeken, de egy lélek sem állt meg. Ilyenkor gondoltam mindig arra, hogy csak egy autónak kell megállnia az ezerből... De egy autós sem akadt... Pedig előttünk mentek el az üres üzletemberek, üres autóikkal, de ránk sem pillantottak... Sokan nem tudják, milyen hálásak vagyunk azért, hogy feltétel nélkül megbíznak bennünk, és bevesznek a kocsijukba. Egy-egy nehéz nap után, amikor csak 10 km-re visznek arrébb, de olyan helyre, ami egyszerűen tökéletes... !! Megfogadtam ,hogy minden stoppost felveszek, ha majd erre kerül sor.
Ventimigliában sem vett fel minket senki, ezért kénytelenek voltunk vonattal átlépni a Francia határt, és így eljutni Nicébe.
Nicében senki nem beszél angolul, ha meg igen, nem állnak szóba külföldiekkel, ha meg szóba állnak, nem tudják mi az a motorway és hogy merre van...
19:23 van, és még mindig itt kóválygunk a városban reménytelenül. Föl és alá, jobbra és balra, táblákat keresve.
- A szerencse forgandó! -
21:12. Megtaláltuk az autópályára vezető utat, és ott dekkolunk. Unalmunkban megbontottuk HegeDoktor mézét, és abban a pillanatban megállt mellettünk egy autó. Kiderült, értünk fordult vissza, mert nem szeret egyedül utazni. Valentinnak(12) hívták, és elmesélte, hogy azért van bekötve a keze, mert volt egy súlyos balesete, ahol leszakadt a hüvelykujja, de már visszavarrták. Mutatott róla képet is. Felvitt minket az autópályára, és letett egy benzinkútnál. Hihetetlenül hálásak voltunk neki, ezért adtunk neki valamennyi pénzt az autópálya díjra.
Találtunk alvóhelyet, és sátrat vertünk, majd gyorsan aludtunk.

5. Nap: Szombat, 2011.08.13 - indulás: Nice utáni első benzinkút

Reggel Apu ébresztett minket, telefonon keresett. Nagyon aggódott értünk, mert a mindennapi helyzetjelentés szerinte elmaradt. Közben kiderült, hogy csak le volt némítva és nem kapta meg a tegnap estit. Jó volt hallani a hangját.
Reggel Összebarátkoztunk 2 kamionossal, az egyik portugál a másik spanyol volt, és meghívtak minket kávéra. [eco park]
A hajnali 5 óra kelés valahogy sosem sikerült, megint 8kor keltünk fel. Amíg készülődtünk, megértük, had tegyük be a fényképezőt tölteni a kamionba.
(Ádámnak leégett a kopasz feje, és egész nap ezt mondogatja, hogy mennyire fáj neki, és hogy leégett, és fáj... :P )
A benzinkútnál találkozunk 2 másik stoppossal, akik Barcelonába mentek. Pár óra stoppolás után, felvett minket egy olasz pár(13), akik egy Ford Ka-val voltak cuccokkal, így el lehet képzelni hogyan utaztunk... :D Ők Toulous-ig vittek minket, kb 450 kmt utaztunk együtt, ami azt jelenti, hogy kb 5 órát voltunk velük. Közben történt egy baleset, ami miatt dugó alakult ki, ezért erre az 5 órára rádobott még kettőt.
Ők is vallásosak voltak, de nem gyakorolták, mégis megkérték, hogy imádkozzunk értük. Ajándékba egy képregényt rajzoltunk nekik, és odaadtuk a búcsúkor, mikor letettek minket egy benzinkútnál, ahol rengeteg kocsi volt.
a megfázásom elérte azt a pontot, hogy nem kapok levegőt, és köhögök, de mára már kitisztul az orrom szerencsére, a köhögés erősödött.

Itt sátrat vertünk a kamionosokkal szemben, akik mondták hogy hova lehet sátrat verni és hol szokták elvégezni a kisebb dolgukat (oda ne menjünk). Az egyik kamionos olyan volt mint a nagybátyánk, Béla, mind személyiségileg, mind testalkatilag. Mondta, hogy reggel 7 kor, ha bekopogunk hozzá, csinál nekünk kávét.
Este vettünk sört, és leültünk a közeli tópartra beszélgetni, majd elmentünk aludni.

6. Nap: Vasárnap, 2011.08.14 - indulás: Toulous

Reggel 7 kor keltünk, Ádám bekopogott Bélához, aki addigra megcsinált egy hatalmas bögre kávét, amit mind nekünk adott. Vettünk kenyeret, megreggeliztünk, kimostuk a bögrét, elbúcsúztunk Bélától, összepakoltunk, és elindultunk stoppolni. Az első hely nem volt sikeres, de az időt játékra fordítottuk, és elkezdtünk szerepjátékozni. Ádám volt a történetmesélő, én a szereplő, nagyon élveztem! :)
Átmentünk egy másik helyre, ahol rövid időn belül odajött egy nő, de sajnos ő nem arra ment, amerre mi. Várakozás közben jött 3 kisbusz, amiben olaszok ültek, és sok szerzetes. Reméltük, hogy Lourdesba mennek, és eléggé feltűnően néztek és mutogattak ránk. Akkor már csak Lourdes táblával stoppoltunk. Mikor már majdnem felvett a kisbusz, jött egy személyautós, Sebastian (14). Kiderült róla, hogy görög katolikus. Ő letett minket a Lourdesba vezető út elejére. Alig 10 percet álltunk ott, jöttek a kisbuszok a szerzetesekkel. a helyzet nagyon vicces volt, és jót mulattunk rajta, főleg akkor, amikor a középső autó megállt, és felvettek(15). Nagyon jó társaság volt, mindenki bemutatkozott, és kiderült, hogy Madridba mennek az ifjúsági világtalálkozóra. Hívtak minket is, hogy menjünk velük, de sajnos nekünk más volt a célunk. Viccesek voltak, mert az egyik szerzetes próbált beszélni velünk, de nem tudott semmit angolul, és a fiatalok jót mulattak rajta.

Elértük Lourdes külvárosát, ahol letettek minket, mert ők még meg akartak nézni egy másik falut, de mondták ,hogy ha még itt leszünk, akkor felvesznek, de nem kötelességünk megvárni őket.
Amíg vártunk, elkezdtünk reggelihez készülődni, Ádám bement egy piacra, hogy együnk tojásrántottát, én meg elkezdtem a kávét. Már felforrt a víz és beletettem a port, amikor az Ádám fülig érő szájjal fut felém, és mondja, hogy öntsem ki a kávét, mert kaptunk egy fuvart(16) a belvárosba. A kávét gyorsan beleöntöttük egy palackba, és miután betuszkoltuk a cuccainkat a csomagtartóba, elindultunk Lourdes felé. Út közben beszélgettünk velük, és kiderült, hogy szeretik a magyar néptáncot, és a zenénket is, és betették a Macskajaj zenéjét. :P nem akartam megmondani nekik, hogy ez egy kicsit más.... :D Út közben táncoltak, meg kurjongattak, mint a magyar néptáncosok, nagyon viccesek voltak.

2011.08.13 - 13:00 ELÉRTÜNK LOURDESBA!
- Szól a gyenge, Hős vagyok! -

A nagy boldogság közepette, elindultunk kempinget keresni. Nem nagyon tudtuk, hogy merre indulunk, csak mentünk amerre az erdő vezetett. Kicsit meg voltunk lepődve, hogy alig vannak emberek, pedig másnap volt a Nagyboldogasszony ünnep, és kicsit több emberre számítottunk, de hát mindegy. Rövid kérdezgetés után, találtunk egy kempinget. Bementünk, lecuccoltunk és Ádám mondta, hogy elmegy megnézni a többit is, hátha az olcsóbb. Amíg ott várakoztam, unatkoztam, megjött a recepciós, de hiányos angol tudásommal, csak annyit tudtam mondani: "no, im waiting my brother, thx..." hát igen... van még hova fejlődnöm... :D
Ádám megérkezett, addigra a recepciós elment... -.- a hely nagyon jónak tűnt, mert volt medence, ping pong asztal, játszótér és nagyon sok minden más. Ádám mondta, hogy 2 másik kempinget talált, az egyik 20 euróért, a másik 15 ért, de az gusztustalan, meg legyes. Ezért maradtunk itt. A recepciós nem tudott angolul, ezért szólt egy másik srácnak. Mint kiderült már régebbről, az angol számokkal hadilábon állunk. Megkérdeztük, hogy csak sátorral mennyi az annyi, mire miszerintünk azt mondta, hogy 30€... Kicsit leforrázott a hír, és megpróbáltunk alkudni 20-ra. Erre kinevetett minket, és leírta a számológépbe, hogy nem 30, hanem 13€! :D boldogság volt, és egyből le is csaptunk rá. Megmutatta a helyet, közel volt mindenhez, és a szomszédok is kedvesek voltak.

Az idő borult volt, és reménykedtünk abban, hogy nem fog esni az eső. Megebédeltünk (babgulyást, és 2-2 bögrés levest), majd felfedeztük a helyet, és találtunk egy mosógépet. Mivel nem vittünk magunkkal mosószert, kénytelenek voltunk kérni. Egy kedves asszony mondta, hogy neki nincs, de leírja egy papírra franciául, hogy mit kérünk, és keressünk mást. Ádám ment el, és mikor visszajött nevetve mesélte, hogy amikor meg akarta szagolni a mosószert, a francia bácsi elkezdett kapálózni, hogy "Nooooo driiiiiink!!!!" A mosógép érmével működött, de mi megpróbáltuk 5 forintossal lecsalni. Természetesen sikertelenül. Végül 4€-ért vettünk érmét és elindítottuk a mosást. Amíg mosott, beszélgettünk, meg kiteregettük a fűre a vizes törcsinket, meg fürdőruhánkat, elmostuk az edényeinket, és pihentünk. Amikor kész lett a mosás, kiteregettünk a fűre, szerencsére kisütött a nap, majd elmentünk zuhanyozni, utána meg beugrottunk a medencébe. Ott nagyon jól elbohóckodtunk, csináltunk víz alatti felvételeket, videókat, és baromkodtunk össze-vissza. Mikor már kezdtünk fázni, még egyszer lezuhanyoztunk meleg vízben, hajat mostunk, és elindultunk a városba körülnézni.

Út közben szereztünk wifit, Ádám kiírta facebokra, hogy 'Lourdesban vagyok'. Sajnos csak ennyire volt képes, ezért is fél órán keresztül várt a kapcsolásra... Elindultunk befelé. Út közben beültünk egy sörre, ami hihetetlenül ól esett abban a melegben. Amikor beértünk a belvárosba, szerettem volna enni valami igazi franciát, de pénz híján csak egy lasagnára futotta, de az is olyan finom volt!!! Evés után továbbsétáltunk, megnéztük a kirakatokat, és azt fedeztük fel, hogy bár vasárnap van, minden bolt nyitva. Út közben hazafelé, vettünk 2 francia sört, és 1 bort, és 2 örök cukorkát. A cukorkát 2 óráig szopogattuk, míg elértünk a rágós részére. A rágó olyan édes volt hogy belefájdult a fogunk. A városban találtunk egy bontatlan dobozos kólát, és egy kalapot. Mikor visszaértünk a kempingbe, kifeküdtünk a fűbe. Kicsit csepegett az eső ezért mindent bedobáltunk a sátorba.
Megbontottuk a sört, koccintottunk, és hálát adtunk, hogy épségben eljutottunk. A borral gondjaink voltak, mert nem volt nálunk dugóhúzó, és féltünk, hogyha benyomjuk a dugót, akkor felrobban. Szerencsére nem robbant fel, így azzal is tudtunk koccintani. Este sokáig fent maradtunk és nagyon mélyen elbeszélgettünk, leszűrtük a tanulságot, majd ott a szabadban elaludtunk.

7. Nap: Hétfő, 2011.08.15 - indulás: Lourdes (Nagyboldogasszony ünnepe)

09:00 kor keltünk. Ádám elment zuhanyozni majd hozott bagettet, és kiderítette hogy délig el kell hagyni a kempinget, de megbeszélte vele, hogy a cuccunkat otthagyhatjuk ameddig bejárjuk a várost. Én is lefürödtem, majd összepakoltuk a hatalmas kupit, betettük a táskánkat a garázsba, és indultunk felfedezni Lourdes-ot. Út közben belerúgtam a járdába, és felszakadt a nagy lábujjam. Meg akartam állni, de Ádám mondta, hogy ne törődjek vele. Mikor legközelebb lenéztem, már az egész szandim ázott a vérben. Megálltunk bekötöttük zsepivel majd továbbmentünk.
Ádámnak rossz kedve lett mert nm szereti a tömeget. Fogalmunk sem volt hogy merre kell menni, és az emberek és a zsivaj egyre csak nőttek. Végül felfedeztük, hogy ha követjük a kék csíkot ami az aszfaltra van festve, eljutunk a kegyhelyhez.

Természetesen a kék csík az összes bolton, kirakaton, báron, múzeumon keresztülvitt. Vettünk egy kis üvegcsét Apunak.
Amikor megérkeztünk a kegyhelyre, hatalmas tömeg és rengeteg nemzetiség fogadott. Mindenhonnan dőlt a zene, az imádságok, énekek...stb. Bementünk a templomba, én leültem a padra és 1 óráig imádkoztam Apuért, Milánért, azokért az emberekért akik segítettek idáig eljutni, akik támogattak minket és magunkért is, hogy megtaláljuk a helyünket a világban és sikeresen hazaérjünk. Ádám is imádkozott, megnézte a templomot, majd kiment.
Én szerettem volna megnézni a misét, de Ádám erre nem volt kapható ezért szétváltunk. Megbeszéltük, hogy ha elkezd esni az eső, a templom előtt találkozunk, vagy ha bármi van ott találkozunk. Én elmentem egy Hungary táblával (kartonpapír+alkoholos filc) az emberek közé, és leültem a padra. Sokan jöttek gyógyulásért, rengeteg járásképtelen, sérült, rákos, és egyéb beteg. Legtöbbjük öregember volt, de szomorúan láttam ,hogy vannak nagyon pici gyerekek is. Sajnos az imádságból semmit nem értettem, így 1 óra múlva elindultam megkeresni az Ádámot. Negyed óra tolakodás után szerencsére ő is épp felém indult, így megtaláltuk egymást hamar. Amíg én imádkoztam, ő talált magyarokat, és kapott tőlük 4500 forintot.
Még indulás előtt megpróbáltunk koldulni valamennyi pénzt, de 20 perc égés után inkább behúztuk a kalapunkat, és továbbálltunk... :D

A kegyhelyen volt egy becsületkassza, amibe ha beledobtál 1€-t vehettél gyertyát vagy kis üvegcsét a vízhez. Mi bedobtunk kb 3€-t és vettünk 3 gyertyát, és 5 kis üvegcsét.... :$ Megtöltöttük a kis üvegeket, pluszba még egy másfél literes petpalackot.
Miután kivettük a garázsból a cuccainkat, elindultunk hazafelé, Tarbes felé vezető útra. Ott gyújtottunk egy gyertyát, és imádkoztunk azokért akik kérték, hogy imádkozzunk értük, és meggyújtottuk a gyertyát amit otthonról hoztunk a nagypapánkért, aki nemrég hunyt el.
Nem sok idő telt el és felvett minket egy nő(17). Út közben Bob Marleyt hallgattunk, és elbeszélgettünk. Letett minket az autópálya egyik benzinkútjánál, és kaptunk tőle 2 liter vizet.
Még Lourdesban vettünk ajándékokat és magunknak főzős kávét. Zokniból csináltunk magunknak kv szűrőt, de nem volt olyan hatásos mert a kv nagyon gyenge lett. Megint szerepjátékoztunk. Amint ott várakozunk, Ádám szétnézett a kamionosok között. Talált egy magyar kamionost, de ő nem vett fel minket mert már büntették meg azért, mert 3 ember utazott egyszerre a fülkében. Azóta nem mer kockáztatni.
Estig ottmaradtunk, sokat beszélgettünk, játszottunk, majd elaludtunk egy fedett asztalnál.


8. Nap: Kedd, 2011.08.16 - indulás: Toulous mellett

A szokásos 5 órai kelés helyett 7 kor kikászálódtunk. Így 8 nap elteltével megállapítottuk hogy a 7 órai kelés az ideális :D. Felkeltem hoztam vizet, megfőztem a kávét. Ádám még alszik, de a kávéra ő is kikelt :D Összepakoltunk, és rövid stoppolás után felvett minket egy kisbusz(18), amiben nagyon kedves emberek ültek.
Először mondták, hogy csak 'eddig mennek', de út közben nagyon jól elbeszélgettünk a lányukkal, és sokat nevettünk. A lányt Eloisznak hívták, és nagyon nagyon kedves és nyitott volt.
Kiderült, hogy tovább is mennek, mint amit elsőnek mondták és még azt is megengedték ,hogy bár beszállt még egy fiú, velük utazzunk tovább. Út közben megálltak, é meghívtak a családi piknikükre. Nagyon finom salátát csinált az anyuka és mind olyan zöldségből amit ők termesztettek. Ádámnak remek ötlete támadt, és elkezdtünk velük cserkész játékokat játszani. Először elnök-titkároztunk angolul amibe az anyuka is beszállt, majd kártyáztunk, meg barkochbáztunk, meg még rengeteget játszottunk.
Miután kijátszottuk magunkat, elkezdtünk franciául meg magyarul beszélni. Rajta volt a telefonomon a "most múlik pontosan - Csík zenekar feldolgozásban", azt meghallgattuk, meg kérte a lány, hogy írjak neki pár szót magyarul. Olyanokat írtam ,hogy köszönöm, elnézést parancsolj, nap, napraforgó, ne haragudj, hogy vagy? ...stb. Leírtuk neki a leghosszabb magyar szót (megszentségteleníthetetlenségesketéseitekért), amit nagyon vicces volt hallgatni, ahogy olvassa :P. Ők is leírták a leghosszabb francia szót (anticonstitutionnellement), természetesen rajtam is nevettek, amikor megpróbáltam kiolvasni. A nyelvekkel még eljátszottunk és elbohóckodtunk egy darabig, a szülők is, meg a gyerekek is élvezték, és nagyon vidám volt a hangulat. Búcsúzáskor, meghívtak minket egy kávéra, a pikniknél mi is főztünk nekik, e persze nem zokniban szűrtük... :P Amikor már a hátunkon volt a táska, az apuka akart adni nekünk 10€-t de mi nem akartuk elfogadni. Kb 500 km-t vittek minket meghívtak egy csomó mindenre... mi nem akartuk elfogadni, de addig nem indultak el, amíg el nem vettük a pénzt. Túlcsordult bennem a hála, és az hogy vannak ilyen emberek. A lánnyal emailcímet cseréltünk, és megígértem nekik ,hogy írok amikor hazaértem.
Büszke voltam az Ádámra is, hogy ilyen talpraesett volt és hogy így helytállt egész végig.
A benzinkútnál találkoztunk még 2 stoppossal akiket elláttunk tanácsokkal. Megettük a maradék magyar konzervet, meg pár porlevest. Amíg ott pihengettünk, elmentem hajat mosni egy csapban. 2 óra elteltével, előbb őket vették fel, majd minket(19). Egy férfi vett fel minket, akinek nagyon jó volt hallani a nevetését, mert mindig nevetett, és úgy, hogy nem tudtad megállni, hogy ne nevess vele :). Ő elvitt minket Nice közelébe.
Az idő nagyon szép, és a forróság elviselhetetlen. A következtetésem: minden autóúton bealudtunk, vagy az Ádám, de leginkább inkább én... :D.
A férfi letett minket ugyan ott, ahol Bélát megismertük, csak a másik oldalon. Ismét konkurenciába ütköztünk, 3 lány stoppolt, Görögországba akartak eljutni. Stoppoltunk de nem vettek fel. A lányokat elvitték, de mi nem kaptunk fuvart. Kerestünk fekvőhelyet, majd elaludtunk.

9. Nap: Szerda, 2011.08.17 - indulás: Nicéhez közel

Reggel felkeltünk olyan 6 körül, megreggeliztünk. Találkoztunk egy stoppossal. Rájöttünk ,hogy itt senki nem vesz fel minket. Nekem nagyon rossz kedvem lett, és a hangulatom a béka feneke alá esett. Franciaországban vagy kikapunk egy nagyon jó fuvart vagy 2 napig semmi...
Fél nap elteltével és egy két összezördüléssel, Ádám a semmiből meglátott egy magyar furgonost, aki csodák csodájára felvett minket. Bár már ezerszer nagyon hálás voltam, akkor azt a bácsit legszívesebben feldobtam volna a levegőbe és örömtáncot jártam volna körülötte, mivel: BALCSIIG ELVITT MINKET!!

Gézának hívták(20), és nagyon rendes volt. Sok mindenről beszélgettünk, sok stoppost felvett már, és sok vicces története volt. Mesélte hogy már 263xra megy Madridba, és mindig szállít valamit. Ilyen szerencsét nem kaphattunk hiába. 2x álltunk meg hazafeléig, és 13 óra alatt hazajutottunk. Pontosabban valahol Balatonkeresztúr közelében tett ki minket a vonatállomáson. Megbeszéltük, hogy elküldjük a beszámolót, ha kész lesz, majd nagy hálálkodás közepette elbúcsúztunk. Én nagyon álmos voltam, ezrét makacsul lefeküdtem a vonatállomás várótermében, és nem törődve Ádám aggodalmával elaludtam a padon. Ádám morgott megint, hogy kirabolnak meg minden, de engem nem érdekelt különösebben.

10. Nap: Csütörtök, 2011.08.18 - indulás: Balatonkeresztúr

Reggel Ádám közölte velem ,hogy semmit nem aludt, mert folyamatosan járkáltak az emberek. Még tegnap megtudtuk, hogy Apuék Bogláron nyaralnak, és hogy szeretné, ha benéznénk hozzájuk. Megvettük a vonatjegyet, közben a pénztáros megkérdezte ,hogy honnan jövünk, és mivel, de amikor elmondtam, közvetlenül Franciaországból stoppal, először nem hitt, majd eléggé elcsodálkozott :)

A reggeli 06:51 es vonattal mentünk Boglárra. Megérkeztünk hozzájuk, és nagyon jól éreztük magunkat. Ott volt a 2 öcsém, Dani és Milán, egy vendéggyerek: Imre, és Apu. Odaadtuk nekik az ajándékokat, és a Lourdesi vizet. Apu meghívott minket ebédre, és meghallgatta dióhéjban a történetünket, és megnézegette a képeket.
Sokat napoztunk, eveztünk, és hálát adtunk, hogy itthon vagyunk. Ebéd után Ádámmal elaludtunk, majd délután mentünk haza a 19:15-ös vonattal.

Összegzés:
Kb. 4500 km-t stoppoltunk, 20 autós vett fel minket, közülük 2 kamionos. Kb. 250 eurót kaptunk itthonról, 40 eurót út közben az emberektől.

Akiknek köszönetet kell mondjak:
Apukám, aki pénzzel, és aggódással lendítette a lelkesedésünket, Bélának, aki anyagilag és térképileg segített minket, Atinak, aki megcsinálta nekünk a kártyákat (kb az összes aranyszínű elfogyott), Hoacinnak, aki tanácsokkal látott el, és végezetül az összes autósnak aki felvett minket, továbbá mindenkinek aki imádkozott és drukkolt értünk. Köszönjük!

>> 2011.10.18. Megjött az utolsó vizsgálat eredménye Édesapám betegségével kapcsolatban: A daganat jelentősen visszafejlődött! <<

Nem tudom mit érzek ezzel kapcsolatban. Apukám szigorú vegetáriánus diétára lett ítélve, ami biztos nagyon sokat dob a latba. De.... úgy érzem, hogy a sok felajánlás és minden más nagyon sokat számított. Ez az út nekem adott egy életformát, egy életfelfogást, egy viszonyítási alapot, és rengeteg kellemes csalódást az idegen emberekkel kapcsolatban :). Most... azt hiszem 10x hálásabb vagyok, mint amit eddig a legjobban hálásnak éreztem. :P Senkinek nem kívánom, hogy ilyen úton legyen hálás Istennek... nem is tudok most mit írni már... köszönöm!