Barátok Útja 2016. Tihanytól Pannonhalmáig

"Hogy hívnak? Tudod a neved. Sokszor elmondod. Ez a név téged jelöl, ismered a nevet. A neved nem csak önmagában létezik, hanem utal rád, mindarra, aki te vagy. De ki vagy te igazán? Az idei Barátok Útján veled fogunk foglalkozni, illetve mindenki saját magával, de közösen, közösségben.
Megkérdezzük egymástól, hogy honnan jöttél és hová tartasz. Foglalkozunk azzal, hogy merre mész, és egyáltalán miért mész oda, ahová mész. Mit kell tenned azért, hogy odaérj? És ha odaértél, honnan tudod, hogy tényleg ott vagy? Ezek most még elég sejtelmesen hangzanak, de a zarándoklaton ezeket a kérdéseket kibontjuk, és reméljük, hogy a végére közelebb kerülsz a saját válaszaidhoz. (...)
Ahogy a régi barátok is mondták: „Kezünkben bot, derekunk felövezve, mert már indulnánk!” www.baratokutja.hu

Barátok Útja (továbbiakban Bú.). Huhh. Most, hogy eltelt két hét a zarándoklat vége után, most lettem képes arra szellemileg, hogy leüljek és megosszam veletek ezt a különleges élményt, amiről úgy érzem, hogy az első lépés valami számomra nagyon fontos felé. 

Nehezen találom a szavakat, mert nem akarok nagyon magamról írni, inkább kalandokról és az útról, viszont maga az túra nem nagy dolog. Minden napot betehetném egy ismétlés jelbe (||: mentünk, ettünk, kiscsoportoztunk, mentünk...stb. :|| ). A Búról már írtam egyszer egy igen részletes beszámolót, ezen a linken elérhetitek. 

Igazából nem is tudom miről akarok írni. Fontosnak tartom, hogy erről (a Bú-ról) is legyen egy bejegyzés, mert ez is a nyaram, és azt hiszem az életem egy meghatározó része, amire majd idővel szívesen tekintek vissza.... hmm

Ez az út számomra arról szólt, hogy felnőtt lettem. Fájdalmas volt a felismerés, hogy nem azzá a felnőtté váltam, akit én gyerekként elképzeltem, hanem egy másmilyen felnőtté. Mindig az maradok, aki most vagyok. Egy vad, fiús, infantilis, bolondos, idétlen, komolytalan de mindig vidám, mindig optimista valaki, akiről majd azt mondják, hogy sose nő be a feje lágya... Ezt el kellett fogadnom. Nem leszek kosztümös, komoly, nőies és igényes felnőtt. Nem tudok ilyen lenni. Elengedtem magamban ezt az elvárást. 

Felszakadtak dolgok, amiket direkt azért zártam le, hogy ne kelljen velük foglalkozni, vagy hogy tudjak másra koncentrálni, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagy baromság volt a részemről. Mindig tudtam, hogy semmit sem szabad elfojtani, mert az előbb utóbb robbanni fog. Erre meg több raklapnyi problémát préseltem bele kis dobozokba, hátha nem tűnik fel senkinek. Jóég!

Miért kell nekem folyton tapasztalat útján tanulnom mindent? Bár így elég izgalmas az élet. 

Szóval ilyesmik történtek a Barátok Útja alatt. Volt minden. Öröm, sírás, hálaérzet, fájdalom, bosszankodás, panaszkodás, felismerés és a fájdalmas, ugyanakkor jó érzésű rádöbbenés. Elképesztő mekkora érzések férnek el bennünk úgy, hogy mások csak annyit látnak, hogy mosolygok, mint egy idióta vagy éppen csendben gyűlnek a könnyeim. 

Szóval lehet, hogy fogok tartani magamnak minden évben (2016. augusztus 11-én) egy gyászszületésnappal egybekötött lakodalmi felnőttéválást. Igen, azt hiszem ez zsír ötlet.

Fényképeket készítették:
Andrónyi Tamás  és Rádi Viktor hobby photo művészek

táncház

hol a helyed a világban?

Pajti

Egy kis nőiesség belefér

Mert a banános matrica, menő.

A banán is menő

Kukacháború

Utimalac

Pillanat

Áldás

Roff

Cimbik

Átkelés

Így is lehet

Valami vicces

Szotomájo Péter! 

Mindent a kényelemért

Ez is egy alternatíva

150 ember

Én így vagyok felnőtt

 CRUX SANCTI PATRIS BENEDICT

Ezt mentük

"Boldog az az ember, aki Benned látja erejét, aki a szívében zarándokútra indul."

Barátok Útja 2012. Bánffyhunyad – Kolozsvár

Mi a „Barátok útja”?

A Barátok Útja egy zarándoklat, ahol nap, mint nap, a gyalogosan leküzdött távok során egyre közelebb kerülünk úti célunkhoz, önmagunkhoz és társainkhoz, miközben felajánljuk Istennek örömeinket, nehézségeinket.
A Barátok útja barátkozás és megosztás. Kiscsoportokat formálunk, játszunk, együtt örülünk, énekelünk és táncolunk. Eközben az egymással eltöltött idő és beszélgetések által az új, értékes találkozásokból barátságok fonódnak.
A Barátok Útja egy lelkigyakorlat, ahol Istenre és a vele való kapcsolatra figyelünk. Hiszünk abban, hogy Istennel találkozhatunk az anyagi világban, a természet csendjében és a másik emberben is, ha eléggé nyitva tartjuk a szívünket.
A Barátok Útja egy kirándulás, melynek során egyszerű körülmények között megtapasztaljuk saját testünket és határainkat, a természettel való egységünket.
A Barátok Útja ajándék, melyből erőt meríthetünk. Jó arcok, igaz mondatok, tartalmas csöndek, barátok és út, napi 20-25km gyaloglás, napi szentmisék, vidámság és komolyság.
A Barátok Útja egy közösség, melyben évközben sem feledjük egymást. Nyaranta pedig a főbarátok és kisbarátok együtt keresik a válaszokat azokra az életünket formáló kérdésekre, amiket az adott év aktuális témaköre felvet.
Az idei Barátok Útján a Hit értékeit erősítettük magunkban és egymásban, eköré csoportosult minden feladat, játék, tapasztalat és beszélgetés.

2012. július 28. Szombat - Debrecen | 0. nap - Imamód

A szokásokhoz híven a nyitónap első felében megérkeztünk, köszöntöttük a régen látott barátainkat, vezetőinket és várakoztunk többiek érkezésére. Miután mindenki megérkezett megalakultak a kiscsoportok, majd elvonultunk egy csendes helyre, hogy megismerhessük egymást, és nevet válasszunk magunknak. Idén a csoportnévnek színnek kellett lennie, de olyannak, amit mi találunk ki. Nagy nehezen végül is egy kóbor elszólásból így lettünk a Hófehérkékek.

Bemutatkozó játékok és egyéb csapatösszehozó játékok után megvacsoráztunk, majd elindultunk a nyitómisére. A misén meghallgathattuk a köszöntéseket, beszédeket és kedves szavakat a zarándoklat indulásához. A misén a hangulat – mint várni lehetett – fergeteges volt. A zenészek játéka és a közös éneklés mindig felturbózza az érzelmeket. A dob kongása és a fiatalok szívből jövő énekénél nincs összekovácsolóbb.
A mise keretein belül megkaptuk a főbarátainktól kézrátétellel az áldást és az idei zarándoklat keresztjét, ami idén egy egyszerű fakereszt volt.

Mise végén leültünk a főlépcsőre mind a 170-en, és meghallgattuk az előadást az imáról. Nagyon szép volt amiket hallottunk, felért egy kisebb elmélkedéssel. Megtudtuk milyen imák vannak és hogy milyen sokszínűen lehet Istenhez szólni. Kiemelnék egy mondatot belőle, ami nekem egész úton a fejemben volt, és aköré építettem sok mindent:

„Mint minden másban, az imában is két lábbal kell állni a földön…”

Nem részletezném magyarázattal. Sokat jelent nekem ez a mondat és ezért hálás vagyok.

Miután vége lett az előadásnak indultunk fürdeni a kollégium zuhanyzójába. Azt hiszem csak a lányok. Fürdés után megkerestük a hálózsákunkat és arra lettünk figyelmesek, hogy kitúrtak bennünket, ezért átkukacoltunk egy másik helyre. Lefekvés előtt még felköszöntöttük egy barátunkat szülinapja alkalmából, amit egy rögtönzött női kórussal tettünk meg, utólag is köszönjük nekik!

Alvás.

>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<