2017. 06. 11.

Írországban

Mostmár büszkén mondhatom el, hogy sok országban jártam Európán belül, de Írország az egyik legszebb mind közül! Megkíméllek titeket a fölösleges részletekről, bár tudom, hogy a szépség abban rejlik.
20 pontban összegyűjtöttem nektek amik csodálatosak és/vagy érdekesek voltak nekem Írországban, és számotokra is hasznos lehet, ha oda akartok utazni.

Na jó, először is azért mégis leírom, hogy ezt az utat Krisztiánnak, a sógoromnak köszönhetem, aki hajlandó volt becsempészni engem a munkahelyi konferenciás utazására. Nélküle nem láthattam volna ezt a rengeteg csodát. Köszönöm! :)




* * *

1. Közlekedés
Ahogy Angliában, itt is balra tarts van, ami valóban nagyon furcsa és zavaró. A bérelt kocsinkban is a jobb oldalon volt a kormány, elképesztően kényelmetlen volt azt érezni, hogy bármelyik pillanatban kisodródunk, nekimegyünk, nekünk jönnek, rossz helyre kanyarodunk...stb.
Amikor már nagyjából megszoktuk a bal oldali közlekedés szabályait, koncentrálhattunk a hihetetlenül szűk sávokra, amik még jobban megnehezítették a nyugodt autós utazásunkat. Ha két nagyobb autó akart elhaladni egymás mellett, szinte le kellett jönni az útról, hogy ne koccanjunk, bár ez talán nem is igaz, csak úgy érezhettük. Ez sosem derült ki, mert egyszer sem próbáltuk meg megnézni, hogyan nézünk ki kívülről.



2. Táj
Meseszép. Minden túlzást nem kímélve igazán csodálatosan zöld és üdítő a táj. Minden időben. Esőben, ködben, napsütésben, szélben, jégesőben, ködben szitálásban, minden szemszögből. Ha idetennék egy photoshoppal túlexponált, feltúrbózott képet, még az sem adná vissza annyira, mennyire is zöld. Ezt látni kell. El kell menned és megnézni, és belefeküdni és megszagolni és megsímogatni milyen csodálatos ott a fű és a növényzet. Meg a birkák.
Kicsit jobban belegondolva, talán azért is olyan lenyűgöző a táj, mert alig van sík terület. Mindenhol van egy kis dimbes-domb, így jobban rá lehet látni a tájra. Ha az Alföld is lankásabb lenne, sokkal szebben nézne ki az arany búzamező, mert az egészet látnánk, nem csak egy arany horizontot. 



3. Birkák és barátaik
Birkák mindenhol. Kékre és narancssárgára festett birkákat láthasz mindenhlol, ahova mész. Még a városokban is tudsz találkozni velük. Meg a tehén barátaikkal. Elképesztő sokan vannak és hihetetlenül szabadok. Néha azt kívántam, bárcsak lehetnék olyan szabad, mint az ír bírkák.
Ha kimozdulsz a faluból, az állatok szabadon mászkálnak, és még a hegyek csúcsán is láthatsz belőlük párat. Nem is tudtam megfejteni, hogy hogyan cserkészik be őket nyírásra. Rejtély. Viszont megsimogatni nem lehet őket, mert ahhoz túl vadak.



Ez a kis falu ahol voltunk, tulajdonképpen egy turisztikai központ. A falu széle egy kőfal, ami Írország legnagyobb nemzeti parkját határolja. 
Kevesebb, mint 30km-re található a legmagasabb hegy: Carrauntoohil, amire sajnos nem tudtam felmenni, de felkerült a bakancslistámra. 
Közel az óceán, sziklák, lankák, birkák, tavak és várak. Jó hely.



Ahogy a nevéből is sejthető, ez egy mesébe illő hegyszoros, ami autóval is végigjárható, bár mi gyalog kezdtük, majd visszatérve végigmentünk rajta kocsival is. 
5 tó mellett haladtunk el (Coosaun Lough, Black Lake, Cushnavally Lake, Auger Lake, and Black Lough), amiket a River Loe kapcsol össze (egy nagyobb patak). Az út elején, az első kettő tó közötti híd a leghíresebb, a Wishing Bridge, melynek a legendája értelem szerűen a kívánságok teljesülését meséli el. 
A szorost körül ölelik a hegyek és a sziklák, így népszerű a sziklamászók körében is. Mi is láttunk mászókat a falakon.



6. Lovaskocsi
Nem tudom, hogy Írország másik helyein mennyire élő ez a foglalkozás, de az biztos, hogy Killarney és környékén mindenhol lehetett vele találkozni az úton. A Gap of Dunloe-ban is lehetőség volt ilyen kocsival végigmenni. 
Érdekesség, hogy ez a pónis lovaskocsi szakma már 1920 óra működik, és generációról generációra száll a mesterség. Van egy vezető, akit ponyman-nek hívnak, ő alakít ki egy rotációs rendszert ami szerint döntik el, hogy ki viheti a következő ügyfelet. 
Mi is kipróbáltuk ezt az utazási formát.



Az Írország legnagyobb és legszebb természetvédelmi területe. Keletkezésének története hasonló lehet, mint a mi Gönczi-erdőnk, mivel a terület sok ideig nemesek tulajdona volt, akik nem adták át állami kezekbe, 
Több tulajdonos váltás, nászajándékba adás, emlékparkká nyilvánítást követően, 1932-ben avatták fel nemzeti parknak, mivel felfedezték mekkora értékkel bír az őshonos terület, valamint azóta kb duplájára nőtt a birtok mert más értékes területeket is hozzákapcsoltak. 
2 gyönyörű tó található benne, kastélyok, várak, vár csonkok, bástyák, temetők, sírkertek, védett szarvasok, 1000 féle fa, bokor, virágok, legendás élőlények valamint csak íroszágban található misztikus kövek és növények. 



8. Legendák és misztikus dolgok
Órási turisztikai hűhót csapnak a legendák és ősi történetek köré. Szinte bármit megkérdezel, hogy mi az, az lesz a válasz, hogy egy több száz éves, ősi legendákkal körülölelt dolog. Pl. a kőfal, esetleg egy fa. Vagy: Már akkor is itt volt, amikor megszülettem! ŐSI! LEGENDÁK FŰZŐDNEK HOZZÁ! KELTÁK MINDENHOL!
Amikor mentünk a lovaskocsival a parkban, a vezetőnk minden másdik szava az volt, hogy ilyen növény csak Írországban található, vagy hogy nemzedékek óta ott áll. Egyik vicces párbeszédünk:
- Látják azt a sárga virágot?
- Igen.
- Na az egy különleges ősi növény itt Írországban. Nem láttam még sehol máshol nőni. A neve Pittypang! (Dandelion)


Ez a vár a nemzeti parkban található, a Lough Leane (ejtsd: Lok Lín) tó partján. 
A legenda szerint, a vár urát, O'Donoghue-t kilökték, vagy kiugrott az ablakon és eltűnt a tó mélyén a lovával, az asztalával és a könyvtárával együtt. Azt mondják, hogy még most is él a tó fenekén egy nagy palotában és mindent árgus szemmel figyel.



Bérletünk kerékpárt, és nekivágtunk a nemzeti parknak. Első látnivalónk a Mucross Abbey volt, ami egy régi ferences rendi apátság romja. Jelenleg már temetőként működik. Az elején nem láttam benne semmi érdekeset, mert nem szeretem annyira a romokat nézegetni, viszont Krisztián bíztatására mégis megnéztem belülről, és képzeljétek el, az először kicsinek tűnő épületromról kiderült hogy nagyon nagy, valamint a középső teremben áll egy ősi tiszafa. Természetesen, a legendák szerint ez több kisebb fa összenövéséből alakult ilyen csavarossá és mutatóssá. 


11. Old Weir Bridge
Ezt a hidat úgy is nevezik, hogy Meeting of the Waters, a "Vizek találkozása", mivel ez a híd köti össze a három nagy tavat: Upper Lake (legfelső), Mucross Lake (középső) és a Lough Leane (alsó). Ez az ikerhíd, a feltételezések szerint a 16. században épült, és nemrég esett át egy felújításon, megtartva az eredeti kő szerkezetet, továbbá a hídon való átkelést is megkönnyítették egy aszfaltos borítással. 



12. Torc Waterfall
Tulajdon képpen, ez egy egyszerű vízesés. Szép, de semmi különös nincs benne. 
Van egy nagyobb buszos túra, a Ring of Kerry, ahol rengeteg kalandban lehet része az embernek és sok csodálatos helyre juthatunk el, fel, át..., egyik megállója ez a vízesés, ahonnan egy kisebb gyalogtúrával fel is mehetünk a Torc hegy tetejére. 



13. Mucross House and Gardens
Ez a csodálatos kis kastély egy elképesztően szép kerttel és arborétummal van körülvéve. Írországban, az egyik legszebb dolog amit megjegyeztem örökre, az a növényzet. Számtalan különböző színű bokrok, fák, cserjék és virágok vettek kürül minket. Érdemes elmenni oda ha arra jár az ember, viszton vigyen magával jó térképet, mert könnyű eltévedni a kis ösvényeken és utakon.



14. Inch Beach - Atlanti-óceán partja
Ez a kis óceánpart talán nem olyan lenyűgöző, mint amilyeneket a filmekben lehet látni, de mégis nagyszerű érzés volt ott lenni és belesétálni az akkormég hideg vízbe. Szerencsére pár bátor embert nem rettentett vissza a hőmérséklet, így láthattam életemben először hullámszörfözőket. 
A homoklos tengerparton találtunk kis döglött medúzákat, hatalmas tarisznyarákot, kagylókat, már nem használt rákollókat, és sok kisodródott hínárt, amikről kiderült, hogy meg lehetne enni őket. Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel.



15. Dunquin Harbour
Ez a hely nem annyira népszerű, mint a méltán híres Moher Sziklák, pedig lehetne! Krisztián múlt alkalomkor eljutott a Moherhez, idén viszont nem tudtunk, mert messze voltunk tőle, viszont azt mondta, hogy ez a hely sokkal ember közelibb, mint az. 
Ez egy picike kikötő (a nevéből is sejteni lehetett), ahol kevés hajó áll meg. Leginkább motorcsónakok, vagy nagyobb hajók képesek bejutni az öbölbe. 
A sziklák azért itt is szépek, le lehet jutni egészen a vízig, és be lehet szökni a köves partra is, ha épp nincs dagály. 
A táj gyönyörű! A távolban sok kis sziget van, minden féle méretű. A sziklaperemeken 100 féle kis virág, a fű olyan, mintha szivacson járnál, néha el is lehet süppedni benne, ha pedig belefekszel, nem akarsz többet felkelni, olyan kényelmes. A levegő tiszta, és a hullámok keltette friss szél simogatja az arcod. Valamiért a víz keltette hideg szellő az egyik kedvenc érzésem. 



16. Éjszakai élet
Eddig bárki kérdezett az élményeimről, szinte az első kérdések közé tartozott, hogy: és ugye voltál Irish Pub-ban?
Természetesen voltunk és valóban nagyon vidám hely. Olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit. Az emberek pár szó erejéig, de megkérdezik hogy vagy, beszélgetnek, isznak és énekelnek. Mindig van élő zene. Anélkül nem kocsma a kocsma. 
Rengeteg sörből lehet választani, nekem a hely söre nyerte el a tetszésemet, a Killarney. Nem vagyok valami nagy sörszakértő és nem tudok jó szakszavakat, de az biztos, hogy nagyon finom ez a sör. Jó sörízű. Olyan igazi sör íze van. 



17. Small talk
Úgy tudom, hogy ez egész Nagy Britanniában és Írországban is elterjedt szokás. Egy kis kedvesség a másiknak, hogy meglegyen a kapcsolatfelvétel. A címhez rendelt kis videó jól illusztrálja ezt a párbeszédet. Számomra ez nagyon vicces volt látni, viszont én nem tapasztaltam kínos hallgatást. 
Az egészet úgy kell elképzelni, hogy két ember halad egymással szembe, majd amint hallótávolságon belül vannak, szinte egyszerre kezdtek el beszélni ilyesmiket: "Szia, hogy vagy, én jól, jó a túra? Nekem is, oké cső." Vagy: "Szia, jól nézel ki, hogy van a család, remélem jól, oké bye!" Közben egyikük sem áll meg, hanem haladnak el egymás mellett. 
Ide kapcsolnám azt is, hogy ha bementünk egy bolba és odaértünk az eladóhoz, akkor mindig megkérdezték, hogy hogy vagyunk. Erre mindig az kell válaszolni, hogy jól és vissza kell kérdezni, hogy ő hogy van. Mindez nagyon gyorsan történik: " Hello, how you doing? - Fine, and you? - Fine. How may I help you."
Ha azt mondtuk, hogy nem jól, akkor pedig teljesen furán néztek ránk. Szóval az a fontos, hogy mindig jól legyél!

18. Kedvesség
Nem ér senkit váratlanul, ha azt mondom, hogy északon az emberek kedvesek. Nagyon kedvesek. Mindig mosolyognak, senki nem idegeskedik, nem aggódnak és ezt el is mondják neked, ha látják, hogy te aggódsz. 
Egyszer eltévedtünk és kértünk útbaigazítást, és szinte mindenki hozzátette, hogy ne aggódjunk, nem éri meg. Ha pedig megköszöntük, akkor mindig mondták, hogy "no problem, have a good day!" 
Nagyon megnyugtató ilyen emberek között lenni. Vágytam rá, hogy ott élhessek, legalább addig, amíg felveszem a mentalitásukat. De így marad a törekvés! :)



19. Szent Patrik
A kereszténységet Patrik (~385-461) hozta el Írországank.
Az igazság az, hogy minden idők legírebb íre nem is ír származású. Patrik római területről érkezett, a mai Dél-kelet-Skóciából származott, anyanyelve pedig a walesi volt.

Patrikot 16 éves korában kóborló ír fosztogatók rabolták el otthonából, és a csatornán át Írországba hozták, hogy ott rabszolgaként dolgoztassák. Szorult helyzetében lett buzgó kereszténnyé. Fogságából megszökött, és visszatért Angliába, de fogdalmat tett, hogy életét az írek keresztény hitre térítésének áldozza. Pappá szentelték, és Írország reménybeli egyházának jövendő püspökévé nevezték ki. Ezután visszatért a csatorna túlpartjára. Armagh-ban telepedett le, és fantasztikus gyorsasággal, óriási számban evangelizálta a parasztságot és az ír nemességet. 30 éven belül Írország lakosságának nagy része megkeresztelkedett, az ország működő egyházmegyékre és egyházközségekre oszlott.

20. Írország jelképe: 3 levelű lóhere
A legenda szerint Szent Patrik a Szentháromság tanát egy háromlevelű lóherével magyarázta az íreknek, így illusztrálva a keresztény tanításban a három isteni személy egységét. 

* * * 

Így telt el ez az öt nap. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszatérek ebbe az országba és megragadok minden lehetőséget, ami kínálkozik, hogy még több gyönyörű helyet ismerjek meg innen. 
Ha esetleg valaki tervez odautazni, keressen meg bátran, mert szívesen szolgálok árakkal, információkkal, útvonaltervekkel és minden egyébbel amire szükség van.