Farkasordító Éjszakai Túra

Sok év kihagyása után megint kedvet kaptam egy jó kis éjszakai túrához. Szerencsére mostanában többet kirándultam, így nem féltem, hogy nem fogom bírni. Az úti célunk Börzsöny legmagasabb hegye, a szép nevű Csóványos (938m) volt.

A Nyugati pályaudvar 8. vágányánál gyülekeztünk, már megváltott jegyekkel Nógrádig. Egy barátommal mentem, így szerencsére nem voltam egyedül az úton és mások is csatlakoztak hozzánk akiket szintén ismertem régről.

Január elején voltam még egy éjszakai túrán, ahol úgy emlékeztem, a kabátom végig a kezemben volt olyan meleg volt meg természetesen ki is melegedtem, ezért erre felbuzdulva csak egy pulóvert vettem fel. Persze tettem el még egy plusz pulcsit meg sálat-sapkát, mivel jobb félni mint megijedni!

Mikor mindenki megérkezett, felszálltunk a vonatra és kisebb nagyobb átszállások után megérkeztünk Nógrádra. Rövid gyaloglás után felmentünk a Nógrádi várhoz, ahol Hangya (a túra vezetője) elmondta mire kell számítani, mi lesz a rendszer, ki lesz a sereghajtó és mikor fogunk enni. Mikor elindultunk, én egy kicsit lemaradtam elintézni ezt azt, aminek az lett a következménye, hogy a vak sötétben a kiégett lámpámmal a várból nem találtam meg az utat. Bevallom eléggé kétségbeestem, mert bár 40 ember lámpázó fénye elég feltűnő, én mégsem tudtam hogyan kell lejutni. Szerencsére a sereghajtó megtalált és visszajött értem, amiből meg az lett, hogy mind a ketten eltévedtünk. Kisebb telefonálgatás után végül is megtaláltuk az utat és a többieket is.

Sajnos nem volt hold az égen, de tökéletesen tiszta volt az ég, így látni lehetett a csillagokat. Nagyon hiányzott már ez a látvány.

Az idő kellemes volt amikor mentünk, de amikor megálltunk átkoztam magam amiért nem hoztam kabátot. Előtte való napokban esett az eső, de ezt csak a bakancsunk és a nadrágszárunk sínylette meg. Az éjszaki kirándulás titkaival haladtunk előre, kerülgettük a tó méretű pocsolyákat, követtem az előttem lévők lámpafényeit és szidtam a gyenge fényű saját lámpám. Gyakran felpillantottunk az égre és minél beljebb mentünk a sötét erdőbe annál több és több csillag kacsintott vissza ránk. Néha még hullócsillagot is lehetett látni!

Idő közben sereghajtókká alakultunk és Kapisztrán módban tartottuk egyben a csapatot és sürgettük a lemaradókat. Az álmosság néha néha megpróbált levenni minket a lábunkról, de szerencsére vittem magammal finom fahéjas kávét amit segített átvészelni a holtpontot. Sajnos 3an nem bírták a tempónkat, így őket hátrahagyva (egy idősebb pár és egy fiú) gyorsan felértünk a csúcsra. Addigra már elkezdett fújni a szél, ami csak ráerősített arra, hogy vegyem fel a plusz pulcsit és sálat és mindent ami csak van a táskámban. A kilátóra építkezés miatt nem lehetett felmenni, de kiengesztelésül kaptunk csokit. Rövid idő múlva elindultunk lefelé. Hálát adtam hogy nem azon az oldalon jöttünk fel ahol lementünk, bár ezen még ott is gondolkodtunk, mert lefelé menni sem volt kellemes csúszós sárban és térdmegeröltetve.

Ekkorra már mindenki fáradt volt, az óra elütötte hajnali 2tőt is. Miközben mentünk, meghallgathattuk az összes régi CartoonNetwork-ös régi mesék slágereit és az egyéb remek mesék főcímdalait, hála az előttünk haladóknak. A lefelé menet miatt a csapat eléggé széthúzódott, így mikor kijutottunk Diósjenő szélére csak egy kisebb csapat várt minket, keresve az utat a vonatállomásra. Elindultunk a turistajelzésen és egy hosszabb séta után értük el az állomást. A többiek már bevetették magukat a váróterembe, volt aki a padlón helyezte kényelembe magát és kezdte meg a jól megérdemelt pihenést. Mi kint a padon iszogattuk meg a maradék kávénkat és ettük meg a kekszet. Jól elfáradtunk. A vonat hamar begurult, fel is szálltunk és még mielőtt elaludtunk volna megvettük a jegyeket Budapestig. Utána képszakadás, zötykölődés, helyezkedés és arra ébredés, hogy megérkeztünk. Mármint megint átszálltunk buszra, majd vonatra ami már a Nyugati pályaudvarig ment. A napfelkelte nagyon szép lett volna, ha nem kezd el gyűlni a felhő az ég alján. Ezen már nem aludtam, mert előbb szálltam le mint a többiek és nem szerettem volna lekésni. A hangulat jó volt, beszélgettünk, de leginkább kifelé néztem a szép tájat.

Miután leléptem a Rákosrendezői peronra, éreztem, hogy nem vagyok még fáradt, ezért elmentem a fél 8-as misére. Ott már persze éreztem a fáradságot és azon voltam leginkább, hogy ne aludjak el a pap monoton prédikációja alatt. Nem sikerült, ezért inkább a mise többi részét állva töltöttem. Fél 9 körül értem haza, majd egy jó forró zuhany után jöhetett a megérdemelt alvás.

Táv: ~ 25 km.

Éjszakai fogócska

Mostanában van egy jelmondatom. Mondj igent mindenre és ha nincs mire igent mondani, akkor csinálj magadnak! Ennek fényében részt vettem pár bevállalós barátommal egy éjszakai fogócskán. Aki nem akar sokat olvasni, annak pár szóban: érdekes!

Nem tudtam, hogy miből áll, mert az információ áramlás nem volt túl jó, ha nem figyelmeztet Réka, akkor rossz helyre is megyünk kezdéskor.

Sztori:

18:00 kor volt a találkozó a Toldi utca és a Donáti utca sarkán. Hárman mentünk, Réka, Dani és én. Több emberre számítottunk, mert sokan jelezték hogy jönnek, de sajnálatos módon valami közbejött, elfelejtődött, "jaazmostvan?" stb, így csak az erős mag vett részt rajta.

Mikor megérkeztünk még nem voltak sokan, sorba kellett állni a karszalagokért és a regisztrációért. A szabály egyszerű volt: Futni kell pontról pontra úgy, hogy közben ne kapjanak el a fogók. Ha elkapott a fogó, oda kellett adni neki a kék szalagot és feltenni magadra a kapott piros szalagot és így te is fogó lettél. 

A pontokat egymás után kell teljesíteni, és minden pontnál alá kell íratni a papírt és egy kis feladatot kell teljesíteni. A pontokon kaptunk egy egyszerű verset, amiből megfejthettük, hogy hol is van a zónán belül maga a pont. 

Oszolj után hozzánk szegődött két félig ismerőse Daninak, nem akartak nagyon futni, de mi futottunk :D Az első pont a Krisztina körútnál volt, az alagút mögött valahol, egy szobornál. Hatalmas sor volt, mert akkor még nem tudtuk, hogy feladatot is kell teljesíteni... szóval sorban állás volt egy 15 percig. A feladatot nehezen mondta el a srác, a lényeg az volt, hogy fel kellett ismerni Hollywoodról 3 jellemző képet, majd képeket kellett felismerni filmekből és mesékből, majd szövegrészletet, majd egy híres színésznőt kellett kitalálni. 

Nagy nehezen elindultunk a második állomásra, amit iszonyatosan nehezen találtunk meg, mert az a Bazilikánál volt. Kitaláltuk a kis versikét meg mindent, oda is értünk, nem is találkoztunk fogókkal, de az állomást nem láttuk, ezért azt hittük, hogy rosszul fogalmaztuk meg a verset, elmentünk az Erzsébet térre, de az már nem volt védett zóna így egy nagy kerülővel visszajutottunk a Bazilikához, megkerültük és így találtuk meg az állomást. Ott a 3 a magyar igazság volt a vezető téma, 10 kérdésből kellett 3 igazat találni. Azt tudtátok, hogy a Bazilika befogadó képessége 8000 fő? Mostmár én is tudom. 

A harmadik állomást metróval akartuk megközelíteni, okosan a Nyugati tér felől a Jászai Mari térnél volt nem messze. ÁM! Sajnos, vagy szerencsére amikor várakoztunk a metrónál megláttunk 2 fogót, akik nem is vettek volna észre, ha nem kezdünk el ordítva menekülni, hogy "JAJ! FOGÓÓÓÓK!" Így egy nagy életveszélyes hajsza, metróban futkosás és menekülés, és bukdácsolás a mozgólépcsőn való ugrabugra után nagy nehezen megtalálva egymást derült ki, hogy Rékát sajnos megfogták, de mondta, hogy ő akkor most árnyék lesz, mert nem akar úgy játszani, hogy ő fogó, mi meg nem. Szóval továbbmentünk.

A harmadik állomáson már láttuk, hogy kicsúsztunk az időből, mert elméletileg csak fél óránk voltak arra, hogy odataláljunk úgy, hogy ne tévedjünk el,  közben meneküljünk a fogók elől, kiálljuk a próbákat és még élvezzük is, szóval lehetetlen volt. A harmadik állomás a Hollán Ernő és valami György utca kereszteződésénél volt, de itt már senkivel nem találkoztunk. Még csak a 3. pontnál voltunk (az5ből), amikor már 10 óra volt, ergó már mindenki ment a záróbuliba, mert az egésznek vége lett. Szóval a rendszer nem volt túl jól, sőt szarul lett kitalálva, kicsit hőbörögtünk is. Mikor megkeseredve láttuk, hogy senki nincs már ott, azt beszéltük meg, hogy Rékát elkísérjük hozzánk, mert nálunk volt a cucca és kikísérjük a buszpályaudvarra, Dani meg én meg elmegyünk még "várost nézni." 

Úton hazafelé megbeszéltük és közös megállapodásra jutottunk, hogy ennek a játéknak így nincs sok értelme, mert úgy lenne élvezhető, ha sokkal kisebb távolságokat tennék meg, több fogóval, kisebb távok miatt nem lehet használni a tömegközlekedést, vagy olyan helyre tenni, ahol nincs tömegközlekedés vagy legalábbis nincs értelme, több pontot kihelyezni, nem feladatokkal, csak simán aláírással, kommandózással... stb., hogy mozgalmasabb legyen, és nem olyan, hogy fél órákat utazunk, 15 perceket állunk sorba, majd újra utazunk... Talán nem véletlen, hogy tavalyiakból csak 6 ember tette fel a kezét kb... Ha egy hasonlatot kéne írnom, akkor egy híg leveshez hasonlítanám, amit csak úgy nyögve-nyelve eszek meg, de ha belepakolnánk egy csomó fűszert, meg sűrű lenne a zöldségtől és a fűszerektől abbahagyhatatlan lenne az evés... na így már király lenne! :D

De azért élménynek jó volt, meg futottunk is, volt benne egy pici izgalom, este meg még mászkálás, meg beszélgetés... szóval nem bántam meg, hogy elmentem, és köszönöm a közös kalandot nektek: Réka & Dani :)