Reggel korán keltünk, összekészülődtünk és sajnos nagyon kellemetlen volt, de el kellett utasítanunk a reggelit, amit készítettek nekünk, mert sietni kellett, és nem volt időnk már ott enni. Szomorúak voltunk, de nem tudtunk mit tenni, csak annyit, hogy szendvicseket készítettünk magunknak. Búcsú után siettünk a többiekhez az előző napi ebéd helyszínére. Lassan beérkeztek a többiek is addig mindenki elintézte a folyó ügyeit. A kiscsoporttal reggeli közben megválasztottuk a Nap Szépét és Nap Erősét. Evés után játszottunk, meg vizet töltöttünk magunknak az útra.
Elfelejtettem írni. A tegnapi misén kaptuk meg a nazír szalagokat, ami egy jelkép a Bún. Egy kis szalag jelzi azokat az embereket akik felajánlják a zarándoklatot valakiért vagy valamiért. Én tavaly is és idén is nazírkodtam. A nazírok feliratkoztak egy listára, ugyanis 20-30 percenként váltottuk egymást az imában.
Még aznap reggel elmondták, hogy a barátkereszt nem véletlenül ilyen kis egyszerű. A zarándoklat végére mindenkinek olyanná kell varázsolnia, ami jellemzi önmagát, a hitét, a jelenlegi lelki állapotát vagy bármit. A napok folyamán kaptunk festékeket és alkothattunk. Be kell vallanom, hogy mindegyik kereszt gyönyörű lett.
Az út sok szempontból izgalmas volt. Nagyon nehéz volt a terep, de szerencsére volt minden. Erdő is meg „szavanna” is, kis patakok és nagy patakok. Út közben sokat énekeltünk Olivérrel főleg, és összességében nagyon nagyon jó volt a hangulat.
10:20 kor mentem imádkozni. Petivel voltam és nagyon jó volt. Elmondtuk miért ajánljuk fel az utat és nagyon sokat beszélgettünk róla. Volt saját szavas imádság, majd váltva mondtunk miatyánkot és üdvözlégyet. Hamar jött a váltás, de a beszélgetést tovább vittük hátra is. Tényleg nagyon jó volt és sokat jelentett nekem az a beszélgetés.
Sok óra gyaloglás után megérkeztünk az ebédelős helyre, ami egy patakos hidas hely volt. Sokat pancsoltunk. Az már közel volt a faluhoz ahonnan már én vezettem a túrát. A kiscsoporton belül ebédeltünk meg, majd beszélgettünk. A nap témája a hivatás és a küldetés volt. Egy számolós játékkal kezdtük a csoportot. Egyszerű volt a szabály: számoljunk el 29-ig úgy, hogy nem mondunk egyszerre két számot. Nehéz volt. Nem figyeltünk oda eléggé egymásra ezért csak nagyon lassan és nehezen sikerült elszámolni.
Nem jutott túl sok idő megbeszélni, hogy milyen volt, mert indulni kellett tovább. Izgultam, bár tudtam, hogy merre kell menni. Lacival mentem és nagyon örültem hogy mellettem volt, mert kicsit lelkiismeret furdalásom volt hogy az elején nem voltam velük.
Mivel nem lett volna már idő arra, hogy misére menjünk Mákófalván, Starjánál álltunk meg egy szentmisére. Egy réten ültünk le, ahol szép misén vettünk részt. A végén eleredt az eső és sárban mentünk tovább. Feltaláltunk egy jó játékot, amit ez előttünk lévők nem értékeltek annyira, de mi annál inkább: a bakancsunkra ragadt kilós sarakat bombáztuk másokra egy erőteljes rúgással. Persze törekedtünk arra, hogy ne találjunk el másokat, de hát, ha eltaláltuk akkor így járt :D.
Mákófalvára érve, amíg a többiekre várunk játszottunk egy ének az esőbent, ami mindig nagy sikert arat. Volt még Honda és Cápázás is. Bevárva a végét elindultunk a helyi lelkésszel a templomba, pontosabban a plébániára, ahol a helyi nénik főztek nekünk nagyon finom paprikás krumplit ubival és sok kenyérrel. Egy „előadóteremben” ettünk, ami úgy nézett ki mint egy egyetemi előadó. Evés után pihenés és szabadidő volt egy kevés. Itt az Orsival bohóckodtunk és vicceltük meg a többieket egy kis trükkel, ami remélhetőleg látszódni fog majd a barátfilmben! Márton és Ambrus is előadott egy kés vicces jelenetet. Ezután mise következett, a végén meg a lelkész úr mesélt Kalotaszegről és a helyi nevezetességekről és a népi viseletről.
>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése