Pirivel már nyár eleje óta tervezzük, hogy körbe szeretnénk biciklizni a Balatont. Azt is megbeszéltük, hogy ha majd a Barátok Útján megismerünk jófej embereket, akkor nekik is szólunk, és felkínáljuk a lehetőséget egy remek nyári programra! Így lettünk végül is 4-en: Piri, Ádám, Balázs és én.
Sok szervezgetéssel végül is azt beszéltük meg, hogy Balatonvilágosról indulunk és olyan 4 napot szánunk rá.
1. Nap: Szerda, 2011.08.24 - indulás: Budapest
Reggel nagyon izgatottan keltem ki az ágyból, és még egyszer jó alaposan átgondoltam, hogy semmi fontosat nem hagyok e otthon. Pirivel azt beszéltük meg, hogy a Nyugatiból indulunk, és elmegyünk Kőbányára vonattal, mert oda érkezik az a vonat, amint a fiúk utaznak (ők Debreceniek).
Nem csalódtam magamban a Nyugati felé vezető úton, hogy kb 10 méter tekerés után elfáradtam :D Kíváncsi voltam mi lesz így velem és a rám váró 230kmes úttal.
Megérkeztem a Nyugatiba, megvettem a jegyet, és megvártam míg Piri is megérkezik Újpestről.
Felszállás. Hát igen! :D A vonatra feltenni a bicikliket egy külön művészet! Nagy örömünkre pont akkor kellett feltenni amikor begurult mellénk egy vonat, így mindenki premier plánban nézhette, hogyan szenvedjük fel őket. Elindult a vonat, és 3 megálló múlva jöhetett a leszállás. Itt egy kedves bácsi segített nekünk, így nem volt olyan égő.
Amikor begurult a fiúk vonata, kiderült, hogy nincs, vagy legalábbis nem lehet használni a bicikli tároló vagont, ezért a nagy csomagos bicikliket egy személy vagonba kellett feltuszkolni úgy, hogy ne dugasszuk el az átjárást. Találkoztunk a fiúkkal, ők segítettek feltenni a bicikliket.
Nagyon be voltunk zsongva, így az odaút, bár hosszú volt, hamar eltelt :)(a fiúk megismerkedtek Csibivel, aki egész úton velünk volt, és adta a hangulatot!)
Megérkeztünk, gyorsan levettük a bicikliket, és nagy éljenzés közepette elindultunk Kenese felé. Az északi part felé kezdtük az utat. Kenesén megálltunk egy rövid pihenőt tartani, majd továbbhaladtunk Fűzfő felé. Út közben vettük észre, hogy Pirinek van egy hátsó defektje(1). Az amúgy fél órás utat, így (10 percenkénti pumpálásokkal) elértük 1 óra alatt. Ott megálltunk, és ekkor döbbentünk rá Pirivel, hogy milyen jó, hogy velünk jöttek a fiúk, mert azt hiszem egy defekttel nem tudtunk volna mit kezdeni. Szóval a fiúk nagyon ügyesen megjavították a biciklit, kiemelném Balázst, akinél minden szerszám megvolt ami kellett, és kiemelném Ádámot, akinek köszönhetően nem lett több hátsó defekt Piri biciklijén :)
Sikerült pont azt a hetet kinéznünk magunknak, amikor ország szerte kánikulát hirdettek. Ezért elővigyázatosságból sűrűn vizeztük magunkat naptejeltünk, sokat ittunk és igyekeztünk nem tekerni déltől fél 3-ig. Ezt a pihenőt Tihany előtt tettük meg, ahol ettünk valamit, aludtunk, masszázskurzust tartottunk, és természetesen hülyültünk egész végig.
Út közben, Ádámnak köszönhetően, minden szembejövő biciklisnek csöngettünk, integettünk, és az elmaradhatatlan "Arrivá-árrivá, andale-andale" kombóval köszöntük meg, ha valaki visszacsöngetett :) Sokat énekeltünk út közben, mobilról zenét hallgattunk (köszönjük Ádám) és röpködtek az elkerülhetetlen poénok.
A mai napi végállomásunk Udvari volt, Piri nagybátyjának a nyaralója. Mikor odaértünk kérdéses volt hogy be tudunk e egyáltalán menni! :D Mikor ezt a problémát elhárítottuk, kérdéses volt hogy be tudjuk e kapcsolni a vizet. 1 órán át próbálkoztunk a bekapcsolásával, bele is másztunk a hideg vizes vízóra-aknába, hogy hátha ha kézzel tekergetjük a csapot beindul, de felejtős volt. Végül a vacsorához és egyéb szükségletekhez körbejártuk a szomszédságot, és PET-palackokba kértünk vizet.
Piri nagyon finom vacsorát készített, megettük, majd elindultunk a strandra, hogy megfürödjünk végre :D Minden esti programunk volt, hogy hulló csillagot néztünk, kerestünk és láttunk :) Azt hiszem én láttam a legtöbbet bár lehet hogy csak megvilágított bogarak voltak vagy madarak :D (nagyon könnyen összekeverhető velük).
2. Nap: Csütörtök, 2011.08.25 - indulás: Balatonudvari
A reggeli nehéz kelés után összepakoltunk, és elindultunk Fövenyesre, ahol megreggeliztünk, ééééééééééééééééééééééééés Piri első kerekének a defektjét(2) a fiúk ismét megjavították :) ♥
Itt is megfürödtünk a Balcsiban, majd elindultunk Badacsonytomajhoz. Az utat kisebb nagyobb megszakításokkal és ivószünetekkel tarkítottuk, és szenvedtünk a meredek utakon. Azt hiszem az egész út alatt csak egy helyen kellett feltolni a kerékpárunkat, de az kimerítő volt.
Az északi part gyönyörű volt de annyi volt a meredek rész! Volt egy megszokott felállásunk mégpedig így: Legelöl Piri (ő volt a koordinátor és a térképész és az élő GPS-mester), Balázs (kifáradhatatlan, talpmasszőrmester, kerékpárjavító szerviz zseni, kártyás), Ádám (hangulat és csengőmester, Zenemasina, partifész, partilöketgyáros), Ani (leghátsó, meredeken lemaradó, nevess magadon és az Isten is megsegít :D ).
Általában együtt tekertünk, de a meredekebb részeken a biciklik közötti táv igencsak hosszú volt!
Mikor elértünk Badacsonytomajba, lepihentünk, ettünk valamit, ittunk vizet, és jó 2 órán át punnyadtunk. Szegény Pirinek a háta első nap nagyon leégett, mert bekentük ugyan, de mivel bement a Balcsiba, lemosódott :/ Itt volt az arcfestő szalon is, festékünk a szőlőcukor pora volt :)
A legközelebbi megálló Györökön volt. Ott fürödtünk, láttunk szörfdeszkás kutyát, majd bementünk a városba és megebédeltünk. Ebédre általában szendvicset ettünk.
Kicsivel később megálltunk vacsorázni, majd az út hátralévő részét Keszthelyig megállás nélkül teljesítettük.
Keszthelyen egy strand volt a szállásunk, ahol elképesztően sok volt a repülő szúnyoglégy vagy mi... és nagyon idegesítőek voltak. Sátrat állítottunk, majd elmentünk fürdeni. Homokos volt a partrész és RENGETEG kagyló volt a vízben, ezért szereztünk egyen-vágást a talpunkra és a kezünkre.
Ennek ellenére Ádám meg én nagyon sokat voltunk bent a vízben, játszottunk Baywatch-os berohanást lassítva és simán, versenyezzünk ki tud tovább befutni, majd az idő hátralévő részében hullócsillagokat néztünk, és nagyon sokat láttunk, legtöbbjét egyszerre. Odajött hozzánk két kisgyerek, akikkel elbeszélgettünk, és azt mondtuk nekik, hogy énekesek vagyunk és egy bandában éneklünk, nem hallottunk még soha Fluor számot, nem ismerjük Justin Bíbert, elénekeltük nekik a "szijja hambát", meg még sok mást. Mikor elmentek, mi még ottmaradtunk. A víz melegebb volt mint a levegő, de azért a jóból is megárt a sok, ezért kimentünk, felöltöztünk, majd lefeküdtünk aludni. 2 sátrunk volt, a fiú- és a lánysátor.
Majdnem kifelejtettem. Esti legjobb programjaink közé tartozott a fényfestés. Itt is sokat alkottunk és elképesztően jókat csináltunk!
3. Nap: Péntek, 2011.08.26 - indulás: Keszthely
Jó korán felkeltünk (7kor), és összepakoltunk. Kiderült, hogy nem szabad strandon aludni, meg amúgy is bezárt a strand... Odajött egy néni, leszidott minket, hogy ki is hívhatná a rendőröket, aztán mondta, hogy ha ki szeretnénk menni, akkor szóljunk neki, majd kinyitja a kaput. Sokat panaszkodott a bogarakról, és mi tagadás. Átérzem. Tegnapról megmaradt még egy kis főtt tészta, amit én vittem, de sajnos kint felejtettem, ezért ellepték a hangyák, ezért azt ki kellett önteni.
A déli part nagyon jó volt! Gyönyörűen kiépített bicikli út (mondjuk ez mindenhol elmondható), jól jelzett utak, táblák, és rengeteg szembejövő tekerő :)
A mai napi végcélunk Balatonboglár volt, Balázs nagymamájánál. A könnyű terep megengedte, hogy csak egyszer álljunk meg odáig. Több részét partitekerésben mentük le: leghátsó legelőre teker, és így váltakozva. Balázs valamit félreértett, mert úgy előre tekert, hogy nem tudtam megelőzni, ezért abbahagytuk a játékot egy időre.
Amikor megérkeztünk Boglárra, a hangulat a tetőfokára hágott! A Balázs nagymamája nagyon aranyos volt. Lepihentünk, kártyáztunk és sokat beszélgettünk majd elmentünk a strandra. Itt volt egy kis káosz, mert Ádám nem hozott magával fürdőgatyát ezért elmentek venni, addig mi kerestünk helyet, de természetesen nem beszéltük meg hogy hol találkozunk. Kb. 1 órán át kerestük a fiúkat, meg ők is minket, majd mikor meguntuk a keresést, Pirivel bementünk a vízbe, ahol kiszúrtuk Ádám jellegzetes járását, és így megtaláltuk egymást. Bevittük a vízbe a labdát és csibit. Jól elszórakoztunk sok sok órán keresztül. A fiúk bakot tartottak, így tudtunk ugrálni :), de a legegyszerűbb, mégis a legélvezetesebb játékunk az volt, hogy gödröt ástunk a lábunkkal az iszapba :D Versenyeztünk, kié lesz a legmélyebb, és büszkén elmondhatom, hogy nyertem! Mégpedig úgy, hogy ha Ádám beleállt (kb 190cm), akkor nyakig elmerült! :D (A víz mellig ért). A lényeg, hogy ha Piri beleállt, akkor elmerült teljesen. Szóval NAGYON mély lett! :D Ezzel sokáig elszórakoztunk. Majd elindultunk hazafelé.
A vacsora nagyon finom volt! Balázs csinált PIRItott hagymás nokedlit, amit meg kellett szórni bőségesen sajttal. Elképesztően finom és laktató volt. Mellé boroztunk.
Miután befejeztük a vacsorát, elmentünk mezítláb sétálni. El akartam helyezni egy TravelBug-ot egy geoládába, de otthon felejtettem, de attól még meg akartam keresni a ládát, mert a fiúk még nem Geocaching-eltek. GPS híján, csak olyan leírásom volt, hogy: "A Vörös és Kék kápolna közelében a temetőhegy tisztása szélén, egy két törzsű fa odvában." Azt hiszem el tudjátok képzelni, hogy mennyi 2 törzsű fa volt, és hogy az esélyeim egyenlőek voltak a nullával! 1 óra keresgélés után, mezítláb a fenyős erdőben úgy döntöttem ,hogy majd legközelebb... :D Közben a többiek fényt festettek, és megszülettek a legszebb alkotásaink.
Hazafelé vezető úton rámtört a James Bond feeling, ezért egészen a nagymama házáig kommandózva mentünk. Piri, Ádám és én. Álcáztuk magunkat fának, lopóztunk, és baromkodtunk össze vissza. Márcsak pár lépés volt a kapuig, de megbotlottam és ezért nem tudtam tovább menni. Mivel "SENKIT NEM HAGYUNK HÁTRA!!", ezért Ádám felkarol, és mint egy jó katona elkezdett vonszolni, aminek az lett a következménye hogy belerúgott egy kőbe, és mindenki egymás hegyére-hátára esett. Ott maradtunk az aszfalton, és 1 órán át néztük a csillagokat :) ♥
Mikor meguntuk, bementünk még üldögéltünk valamicskét, majd mindenki elment aludni.
4. Nap: Szombat, 2011.08.27 - indulás: Balatonboglár
Reggel reggeliztünk, könnyes búcsút vettünk nagymamától, majd elindultunk Zamárdi felé. Út közben volt partitekerés, zenehallgatás, éneklés, egyszer-kétszer megállás inni, majd megérkeztünk Zamárdiba. Ott vettünk kenyeret meg felvágottat, csokit meg cukrot. Sok időt ott töltöttünk, csináltunk csoportképet, és játszottunk a játszótéren. Volt ott egy nagyon jó formájú mászóka, aminek a közepe le föl ingott. Azon táncoltunk meg himBÁLÓztunk :).
Mikor továbbindultunk, megbeszéltük, hogy megállunk Sóstón a kedvemért, mert ott töltöttem fiatal éveim részét, és szerettem volna egy kicsit nosztalgiázni.
Mikor megérkeztünk, fagyiztunk egyet, majd Pirivel és Ádámmal bementünk a Balcsiba. Ádám fürdőnadrágban, Piri félig fürdőruhában, én ruhástul ;). Vittük magunkkal Csibit, és egy labdát és sokat játszottunk. Addig Balázs vigyázott a cuccokra és a biciklikre. Mikor kijöttünk, kicsavartam Csibit, és kiráztam belőle a vizet, aminek az lett a következménye, hogy minden embert meglocsoltam, aki a közelünkben ült. Nem nagyon szerettek.
Mikor elindultunk, megálltunk még egy kápolnánál, de oda csak a kerítésen át lehetett benézni :( Kitűztük, hogy Világosig nem állunk meg! Az utolsó 200 méter volt a legnehezebb, mert egy 50 fokos meredekségű hegyoldalon kellett feltekerni a vonatállomáshoz. Kihívás elfogadva!
Mindenki feltekert, bár nekem már égett az izmom, mégsem szálltam le, de ezt mindenki elmondhatja magáról! :D szeretem az 1es-1es fokozatú sebességet :D
A Vonatállomáson, és mikor beértünk Világosra, hatalmas ujjongást produkáltunk mert MEGCSINÁLTUK! kb. 230 km, Balaton körbetekerés, remek élmények! Ezt megkoronázta az, hogy 5 per sem telt el, jött egy vonat, ami Kőbányára ment! :D
Felszálltunk, és örömködtünk tovább :) Megbeszéltük, hogy elmegyünk hozzánk, és csinálunk egy afterpartit, ezért leszálltunk Kőbányán, átszálltunk a Nyugatiba menő vonatra, majd eltekertünk hozzánk, lecuccoltunk, bevásároltunk, és egész este parti volt :) Kedvenc kártyajátékunk a Fekete Macska volt, és nem tudom miért van ez, de mindig nálam volt kb a pikk dáma :D
A hangulat nagyon jó volt, a kedv még jobb és a teljesítmény érzése mámorító! És hogy senki ne érezze magát kifelejtve, a szóvicc kedvéért: a lÁDÁMat otthon felejtettem :D
5. Nap: Vasárnap, 2011.08.28 - indulás: Budapest (Fiúk részéről)
Reggel elmentünk misére, ezzel megkoronáztuk mindazt, amin együtt keresztül mentünk. Az élményeket, a barátságunkat, a közös kalandokat és a majd következő közös kalandokat!!!
Mise után könnyes búcsút vettünk a fiúktól, akik mentek Debrecenbe haza, meg Piritől, aki Újpestre ment haza :)
Örök élmény volt Veletek, köszönöm!! ♥
Teljesítményeink:
- Piri megnyerte az egyedüli >Defekt< kupát
- Ádám megnyerte a legjobb arab viselet szépségversenyt
- Balázs megkapta a >mindig maradjunk higgadtak< oklevelet
- Anikó kifejlesztette a legjobb kéztartást az örömködésre
=> mindenki kiérdemelte a Balaton körtúra aranyérmet! :)
