Az úton páran kivoltak. A délelőtt azzal telt, hogy 5 órán keresztül mentünk fölfelé és alig volt egyenes rész. Ezen a napon sokat mentem egyedül és gondolkodtam a 10 értéken, és hogy miért nem írtam bele a hitet. Több emberrel is beszéltem erről, tanácsokat is kértem és azt hiszem kicsit jobb lett.
Sok idő múlva, kitikkadva értünk fel a gerincre, egy kis tanyára. Gyönyörű volt a táj és olyan kis meghitt volt az az egyszerű rend, ami ott volt. A kiscsoport helyet nagyon nehezen találtuk meg, mert minden más árnyékot befoglaltak már és nekünk csak akkor volt árnyékunk, ha épp eltakarta a felhő napot. Ezért valami nagy nehezen bedzsinzsáztuk magunkat egy bozótosba, ahol sok volt a kullancs, de legalább lejtett a domb. Ott ebédeltünk meg, majd miután rájöttünk hogy ez a hely nem jó, lementünk napra és ott beszélgettünk az áldozatról, és hogy ki mikor, miért, hogyan vállal áldozatot, mi is az áldozat, mi is maga a jelentése, milyen áldozatok vannak... addig-addig fejtegettük ezt a témát, amíg jól össze nem vitatkozunk. Örültem neki, végre egy jó kiscsopi, ahol mindenki megszólalt és tartotta magát a saját gondolataihoz és megnyílt másoknak. Sajnos be kellett rekeszteni a kiscsopit, mert menni kellett. Közben volt egy két vicces dolog, pl.: forgácsháború alias dobáljuk meg Bozót forgáccsal az esőben, ami abban teljesedett ki, hogy Janó mellénk állt és ő találta el!
Eleredt az eső, és égészen a szállásig esett. Visszafelé már könnyebb volt menni, jól meghúzták a tempót és mivel lejtett, nagyobbakat lehetett lépni. Olivérékkel énekeltünk sokat, meg a Janóval is sokat mentem. Beérve a faluba végignéztünk magunkon, és mókásan festettünk nyakig sárosan, vizesen patakosan.
Miután megérkeztünk, megkerestük a vendéglőt, és egy jó felmelegítő welcome drink pálinkával a kezünkben ültünk az asztalhoz. Ott sokáig tartott, míg történt valami, de jól szórakoztunk, Fényképezkedtünk, beszélgettünk és néztük a többieket. Ambrus és Márton előadott egy kisebb jelenetet, nevetés volt és vidámság.
Mindenki borzasztóan éhes volt és amikor kihozták a tál ételt szomorúan láttuk, hogy kevés. Utólag kiderült, hogy nem is volt annyira kevés a pörkölt, mert a túlfőtt tészta hamar kibélelte a gyomrunkat. Az már más kérdés, hogy meddig maradt bennünk.
Nagyon hosszú nap volt és még mindig nem volt vége. Megérkezve a szállásra már elő volt készítve a helyszín a bűnbánatra. Minden Barátok Útján van egy bűnbánati nap. Már vártam és fel voltam rá készülve. Hátulról kezdtük feltölteni a termet, majd mikor mindenki helyet foglalt, megérkeztek a fiúk is. Mindenki kapott egy kendő csíkot, amire rá kellett írni mi az ami elválaszt Istentől, mi az ami meggátol attól hogy közeledj hozzá. Fekete volt a szalag, így csak jelképesen kellett ráírni valamit, majd magunkra kellett kötni, oda ahová szerettük volna. Először a szememet akartam vele bekötni, majd a számat. De mivel nem érte körbe a fejem, így csak a csuklómra tudtam kötni. Akkor vettem le, amikor már felkészültem a gyónásra. Gyónás után mire visszamentem, már mindenki sírt körülöttem. Egy kicsit én is, majd megnyugodtam és előre mentem a gyertyákhoz és ott énekeltem az énekeket. Sokáig tartott és nagyon mély nyomot hagyott bennem. Éneklés után odamentem a Ritához és vele beszélgettem egy keveset. Nagyon örülök annak, hogy vele lakom.
Sok idő után elcsendesedtünk ,és a fiúk elmentek a sátraikba, mi meg egy mese meghallgatása után (már aki ébren tudott maradni) elaludtunk.
>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése