Kivéve ezen a napon, mert itt egy kicsit eltolódtak a dolgok. Debrecenben indulás után bepakoltunk a buszba és elmentünk Bánffyhunyadra (Huedin). Az út hosszú volt, 4 órás de jól telt. Énekelgettünk, beszélgettünk, aludtunk, buborékokat fújtunk. Mikor beértünk a városba csodálkozva néztük a hírös Cigánypalotákat. Hát nem szépek :D.
Megállt a busz, kipakoltunk (a nagy táskákat autók hozták utánunk, sosem kellett azzal sétálni szerencsére) és elindultunk Jegenye felé. Ezt a napot Piri és Balázs járta be, k voltak a túravezetők. Minden Barátok útját földcsókkal kezdünk, de most ehhez menni kellett egy jó órát úgy, hogy mindenki majdnem bepisilt. Én legalábbis már alig bírtam menni… mikor végre megérkeztünk, elmentünk oda ahová a király is gyalog jár, majd összeültünk a kiscsoporttal és ebédeltünk.
Evés után körbeültünk, és meghallgattuk a reggeli fejtágítást, majd elimádkoztuk a reggeli zsolozsmát és himnuszt. Ima után elmondták, hogy most jön 20-30 perc csendes séta. Minden Bún van ilyen, és midig nagyon jó. A feladat egyszerű. Csendben kell menni és mindent kizárni a fejedből, hogy csak arra gondolj ami körülvesz. Csak figyelj, ne gondolkodj. Megfigyelni a körülötted lévő hangokat, érezni a szelet ahogy fúj, a köveket a talpad alatt hogyan csikordul meg és morzsolódik minden egyes lépésed által. Hát nekem nem sikerült. Az elején dudorásztam magamban, meg énekelgettem. Aztán nagy nehezen abbahagytam az énekelgetést és elkezdtem az életemen gondolkodni. Hogy miért vagyok itt, kiért ajánlom fel azt a zarándoklatot. Szóval nekem nem sikerült elcsendesednem…
Egy nagyon meredek dombra kellett felmenni és ott megvárni a többi csoporttársadat. Amikor mindenki megérkezett, egy kiscsoportos beszélgetés keretében megbeszéltük ki hogyan élte meg ezt. Nagyon jókat mondtak és egy kicsivel gazdagabbnak éreztem magam utána. Aztán beszélgettünk az imádságról. Ki hogyan imádkozik, milyen rendszeresen, kötötten vagy saját szavakkal, hogyan képzeljük el Istent, milyen az Istenkapcsolatunk stb. Nagyon jó volt.
Elindultunk és minél többet mentünk, annál jobban sütött a nap. A táj lényegében nagyon sok szempontból ugyan olyan volt. Kopár mezők a végtelenségig, láthatatlan ösvények és semmilyen jelzés, égető napsütés és liter naptej. Út közben sokat hülyéskedtünk Orsival, fújtunk mindenkinek buborékot és jó volt látni, hogy felvidulnak az emberek. Mindenki beszélgetett mindenkivel és kevés volt az olyan ember, aki egyedül ment volna.
Sok forróság után megérkeztünk végre Jegenyébe (Leghia), ahol végigmenvén a falun csupa kedves ember köszöntött minket. Magyarok, fiatalok és idősek, mi is lelkesen köszöntünk mindenkinek. Minden nap este, vacsorára kaptunk meleg ételt, amit a helyek készítettek nekünk. Ezen a napon ünneplőbe öltözött gyerekek vártak minket paprikás krumplival és ők is szolgálták fel. Nem maradt éhes ember :)
Vacsora után felmentünk a templomba és meghallgattuk a misét. Ezen a napon nem tudtuk megoldani hogy együtt aludjunk, ezért a lányok családoknál szálltak meg. Nagyon kedvesek voltak azok, akiknél mi aludtunk. Jegenyén akkor egy hete vezették be a csatornát, nem volt más vizük csak az esővíz. Meg volt mondva a legelején, hogy nem fogadhatunk el vizet inni, mert valószínűleg hasmenésünk lenne tőle. Fürdőruhában megmosakodtunk a pajta előtt esővízből, nagyon izgalmas volt! :) Egy nagyon szép szobát kaptunk alváshoz, még üdítőt is készítettek nekünk.
>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése