2012. 08. 20.

2012. augusztus 2. Csütörtök – Tordaszentlászló | 5. nap – Fiú-lány nap


Ez a nap volt a legjobb. Mindenkiben mély nyomot hagyott és mindenkit összekovácsolt egy tárgy. Reggel felkeltünk 10 kor és a helyi néniktől kapott rengeteg süti megevése után elmentünk a falu szélére virágot szedni. Az volt a feladat, hogy mindenkinek szedni kellett egy szál virágot, akiről úgy gondolod, hogy igazi nő.
Virágszedés után katicákat röptettünk, és megnéztük, hogy ki meddig látja a saját katicáját. Utána megbeszéltük, hogy milyen érzés volt elengedni a kis katicát, útnak indítani az életben tudva hogy veszélyek lesnek rá.


Ebédre csokitortát kaptunk fagyival, majd desszertnek még egy kis fagyit. A sok édességzabálás után 3 órán keresztül tornáztunk, hogy leadjuk a felesleget, és hogy ne essünk ki a napi mozgásból. Többféle sportból lehetett választani, minden főbarát mást tartott. Volt: Zumba, jóga, aerobik, kardio edzés, talajtorna, futás a falu körül, börtön edzés és fára mászás. Én a fára mászásra mentem meg a zumbára. Szerencsére mind a kettőre jutott másfél-másfél óra. Izmosabbnak is éreztem magam.
A nagy torna után a templomkert hátsó részén felállított medencében áztattuk a megfáradt izmainkat, és részt vettünk egy wellness masszázson a helyi csávóktól. Mindenki sorra került. A masszázs után nem hagyhattuk ki a napi egészséges szépségápolást, ezért jutott idő arra is, hogy széppé varázsoljuk magunkat egy kis manikűr pedikűr és arctisztítás keretében.
A sok kényeztetés után egy rövid csendes pihenő volt, ahol koktélokat kaptunk kis esernyővel és díszmeggyel. A díszmeggy nem finom, mert viaszból van, nem ehető!
A nap végén megvacsoráztunk: könnyen emészthető csirkemelles Caesar salátát kaptunk gyümölcslével és sok öntettel, majd kaszinótojást ettünk, desszertnek meg gyümölcskelyhet.
Végül, hogy ne felejtsük el ezt a szép napot odavarázsoltak a helyi varázslók az ujjunkra egy gyűrűt.
Volt még pár óra pihenés idő, hogy legyen hely még a fiúkkal a közös vacsorára. Mikor már kipihentük magunkat, énekelve mentünk a fiúk elé, akik legényes tánccal fogadtak minket. Azt hiszem többre értékeltük a táncukat, mintha virágot kaptunk volna, mert bizony vannak olyan lányok, akik nem kapnak virágot, de így mindenki kapott táncot.
A nagy taps közepette elindultunk a templomba, ahol fiúk és lányok külön ültek egymással szembe, úgy, ahogyan egy református templomban illik.
Mise után vacsorázni mentünk. Örültünk, hogy ettünk előtte, mert ha nem így lett volna, akkor éhesek maradtunk volna. Töltött káposzta volt, de nagyon kevés, de legalább sok volt a kenyér.



Vacsora után mentünk táncolni. Az elején még vártam háta felkér valaki, de mivel nem kért fel senki, hát én szereztem valakit! Elsőnek Guba atyát kértem fel, mert láttam rajta, hogy táncolna, de inkább nem csinál semmit. Bevallom, eléggé izgultam, mert nem vagyok olyan jó néptáncos. Ez be is bizonyosodott, de azért jót táncoltunk . Mikor vége lett a zenének, kimentünk a kertbe és ott táncoltunk tovább körtáncot. Aztán Lacival táncoltam, aztán a Janóval szalszáztunk bent :P. Megtanítottam cha-cha-cházni.
A hangulat a tetőfokára hágott, amikor elkezdtünk moldvait táncolni. Nagyon nagyon jó volt!!! A legvégén Zorbáztunk, amibe mindenki beállt és nagyot alkottunk.
Mikor már éreztük, hogy menni kell, lecsendesedtünk és úgy ahogy voltunk zorba pózban elkezdünk énekelni minden félét. Vicceseket is, majd egyre csendesebbeket, a végén meg a Haza is kéne már menni… című népdalt.
Elbúcsúzva a fiúktól elment ki-ki a maga szállására és egy rövid mosakodás után úgy aludtunk, mint a bunda.

>> a következő naphoz kattints a régebbi bejegyzések gombra <<

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése