HungaroHitch - Stoppolós verseny - 5242

Mivel rengeteg az élmény, próbálom tömören összefoglalni és kihagyni belőle az unalmas részeket. Első körben válaszolok a leggyakrabban feltett kérdésekre:

Mi az a stoppos verseny?

A Hungarohitch idén először lett megszervezve, két, szintén nagy kalandor által. A lényege, hogy a 2 fős csapatok útnak indulnak a világba, és pontokat gyűjtenek települések és egyéb tereppontok érintésével, és próbálnak minél messzebb, vagy nehezebb távolságokat megtenni. 

Mi a menete, hogyan kezdődött, hogyan zajlik?

2015, július 18-án reggel 6-tól volt a gyülekező, majd miután mindenki megérkezett és regisztrált, kezdődött a párbaj, ahol 1-1 csapat kiállt a szervezők elé, és egy kérdésre kellett jól tippelni. Aki közelebb tippelt, megnyerte a párbajt és az a csapat választhatott először útirányt (Kelet - Nyugat).

2015. július 19-re, tehát másnap este 8-ra kellett visszaérkezni ugyan ide, a Szépjuhászné büfé elé. 

Honnan tudták a szervezők, hogy nem csaltok?

Minden csapat a regisztrációkor kapott egy HitchBookot, ahol fel voltak tüntetve, hogy mely települések mennyi pontot érnek, valamint vezetni kellett a naplót, hogy mikor vettek fel, honnan és meddig vittek minket. Azt, hogy ismerős vesz e fel vagy nem, mindenkinek a becsületére lett bízva. Engem személy szerint nem érdekelt, hogy csalt e valaki, mert ez a verseny az egyéni talpraesettséget tette próbára. Ha valaki a könnyebb utat választotta, csak azért hogy nyerjen, akkor örüljön a gyengeségének, engem teljesen hidegen hagy, mert MI királyak voltunk! :D

Mivel lehetett ponthoz jutni?

- A füzetben, amit kaptunk rengeteg település fel volt sorolva, melyik hány pontot ér. Ami egyáltalán nem esett útba, vagy le kellett jönni az autópályáról, azok voltak több pontosok (max 150), míg a könnyen elérhetők voltak kevesebb pontért (min. 60). A legtöbb pontot érő városok külföldre estek, ezek 300-at értek. Részletekről később.

- Voltak megválaszolós tereppontok, amiket az autópálya vonalán elhelyezkedő pihenőhelyeken lehetett kinyomozni. Ez zseniális volt, mert nagy háttérmunkára utal! :) 

- Kombinációkat lehetett teljesíteni: 10 megyét érintő tereppontok, Balaton-kör, 5 országban érintett pontok, minden "T" betűs település érintése, megyeszékhelyek. Azt hiszem ennyi. 

- utolsóként pedig volt az óránkénti sofőr selfi, ami 100 pontot ért darabszámra. Mi csak ezzel a lehetőséggel nyertünk 2400 pontot.... :D

Nem féltetek?

Nincs mitől, hiszen a stoppolásnál a kölcsönös bizalom megvédi mind a két felet. Vannak kivételek, hiszen mindenhol előfordul tragédia, de milliószor több a pozitív történet, mint a negatív, csak a szájhagyományban ízesebben terjednek a rossz dolgok, mint a jók. Ezen kellene változtatni. 

2015. július 17. Péntek - Pre

A folyamatos emailes levelezés keretében felvetette egy csapat, hogy aki tud, már jöjjön oda péntek este és sátrazzunk együtt, ismerkedjünk és sztorizgassunk. Nagyon jó ötletnek találtam, de sajnos a stoppolós társam, Adri nem ért rá, nélküle meg nem akartam odamenni bandázni. Végül a lustaságom meggyőzött, mert nem akartam korán kelni (ugyebár 6kor találkozó Budapest másik végében), így Adri nélkül mentem oda. 

8 körül érkeztem meg, és a nagy tömeg helyett, akire számítottam a lelkes levelezéseket követbe, mindössze egy és fél csapat ücsörgött a fapadon. Odaültem én is, bemutatkozunk, egyikőjüket már ismertem a Barátok Útjáról, majd elkezdtünk sztorizgatni, élményeket mesélni. 

Ahogy telt múlt az idő úgy egyenes arányban érkeztek meg a többiek. Leültek, beszélgettünk, fát gyűjtöttünk és a tilalom ellenére tüzet raktunk. Iszogattunk és nevetgéltünk. Éjfél felé már jóóóó sokan lettünk, mindenki oda csapódott, ahol hangosabb volt a nevetés. 

Az elején úgy terveztem, hogy a szabad ég alatt alszom, - mivel Adrinál volt a sátor, - de ahogy elkezdett mocorogni az ég alja, inkább bekéredzkedtem egy sátorba, ahol volt sok hely és csak egy srác aludt benne. 

A buli körülbelül 1-fél kettőig tartott mire minden elcsendesedett. 

2015. július 18. Szombat - 442 km, 16 fuvar

A reggeli ébresztő egy ordítás volt, valamint idő közben hárman lettünk a sátorban. Gyors összepakolás és szálláshely megköszönés után, dagadt, álmos szemmel levánszorogtam a Szépjuhászné Büféhez, ahol Adri már várt, hasonló ábrázattal. 

Első körben vettünk egy kávét és némi ennivalót az útra, reggeliztem egy kicsit, és indultunk regisztrálni, majd megvártuk amíg mindenki más is regisztrál. 

Ez után, elsőként szólítottak minket a párbajra amit megnyertünk, így mi választhattunk először útvonalat. Természetesen nyugat felé vettük az irányt. 

Miután megkaptuk a füzetet, leültünk taktikázni, kigondolni hogyan jutunk a legtöbb ponthoz, a legrövidebb, vagy leggyorsabb út által. 

Minden csapat lelkesen számolt, jelölt, bújta a térképet, majd a szervezők vezénylésével egy közös kép készítése után puskalövésre indult a verseny. 

Mi is elindultunk, természetesen stoppal. Nehéz az útról írni, mert nagyon monoton és sok szóismétlés lenne benne, így csak rövid vázlatokkal felsorolom, hogyan is mentünk. Általában nem vártunk többet fél óránál, kivéve külföldön, ahol előfordult a háromnegyed óra is. Az úton magunkról és a versenyről beszélgettük legtöbbször: foglalkozás, mit tanulunk, hol dolgozunk, kik vagyunk, nem félünk e, két lány stoppol, hú!, milyen a verseny, lehet a támogatni ezt, a sofőrök kik, mit dolgoznak, hol élnek, milyen ott...stb. De térjünk rá a lényegre:

1. Budapest - Pesthidegkút

Itt egy kedves férfi vett fel minket, aki munkába tartott és remélte, hogy nem a főnöke ér be előbb. Nem mellesleg ez a férfi kecskesajtot készít.

2. Pesthidegkút - Pilisvörösvár

Egy családi kisbusz állt meg mellettünk, egy fiatal apuka vitte a gyerekeit a Piliscsabai evangélikus táborba, nagyon jó út volt.

3. Pilisvörösvár - Piliscsaba

Elmehettünk volna az előző fuvarral is, de valami félreszervezés miatt kiszálltunk Vörösváron (itt lett az első fotónk), viszont így felvett minket két szép férfi, akik a Legion Run futóversenyre igyekeztek. Utólag kiderült, hogy a sógorom is részt vett a versenyen és végigfutotta! :)

4. Piliscsaba - Tinnye

Egy idős házaspár vitt minket tovább, őket azért szerettük, mert sokszor megkínáltak zsömlével. 

5. Tinnye - Zsámbék

Ide a sok pont miatt jöttünk le, sajnos később vettük észre, hogy Zsámbéki pihenőhely ér csak pontot, amiért fel kellett volna kószálnunk az autópályára, de azt nem akartunk, ezért inkább újraterveztünk egy kicsit. Ekkor vett fel minket egy fiatal srác, aki egy Merci Limuzinnal állt meg, és az EFOTT-ra igyekezett. Ő vitt el Zsámbékig. 

6. Zsámbék - Bicske

Itt volt egy kis kavarodás, mivel szerettük volna teljesíteni a 10 megyés kombinációt és mindenképpen be akartunk jutni Oroszlányba. Ám sehogy sem sikerült oda eljutni, így egy kicsit ide oda bolyongtunk.

7. Bicske - Bicske

Itt bolyongunk. Bár úgy emlékszem, hogy a város egyik végéből a másikba jutottunk át egy kedves hölgy közbenjárásával.

8. Bicske – Remeteség

Itt már lemondtunk a 10 megyéről és átszerveztük magunkat, hogy elindulunk Bécs felé szerencsét próbálni. Ez alkalommal egy olyan nő vett fel minket, aki szintén nagy stoppos volt hajdanán és felvitt minket az autópályára. Itt kiszállva a Remeteségi pihenőhelyen tereppontot találtunk. A feladat az volt, hogy az S.O.S. Hívótelefon mellett lévő korláton milyen felirat van. Megkerestük és kitöltöttük a helyes megoldást: Zöld Zsiráf.

Azonban, ezen a pihenőhelyen volt egy másik pont is. Általában úgy voltak elosztva a pontszerzési lehetőségek, hogy az autópálya mind két irányában hozzá lehetett jutni. Minket nem tántorított el az idő, így átmentünk a másik oldalra is egy alagúton és leolvastuk a 9 pöttyöt a falról. Ezzel szereztünk 120 pontot.

9. Remeteség – Arrabona

A következő célunk egy pihenőhellyel arrébb volt, ide egy kedves lány vitt el, aki a barátnőjéhez igyekezett Győrbe. Ő az Arrabonai ph-ig vitt minket. Ott láttuk meg, hogy ezen a helyen csak a másik oldalon van pont, így egy óriási kerülővel átszeltük az autópályát, hátrahagyva a benzinkúton a cuccainkat és leolvastuk a feliratot egy tábláról: Donnie Darko. Visszafelé már nem volt kedvünk kerülni, így egy két jó időzítéssel és rengeteg dudálással átszaladtunk az autópályán vissza a hátizsákunkért.

10. Arrabonai ph. - Bécs

Itt nem volt nagy szerencsénk. Sokáig stoppoltunk, de a legtöbb autós külföldi volt és nem akartak felvenni. Sok idő mászkálás után, némi ellenérték fejében tudtunk csak bekullancsolni egy Bécsbe tartó autóba, ahol a bent ülők egy medencés buliba mentek.

Velük 2 és fél órát haladtunk a déli napsütésben. Hallgattuk a goa zenét egész úton. Amikor kiszálltunk, kaptunk tőlük 2 eurot, mert az nekünk nem volt. Ennek köszönhetően később tudtunk kávézni! :)

11. Bécs - Bécsújhely

Bécsen belül, a Szent István-székesegyházzal kellett fényképezkedni. Itt az volt a nehézség, hogy le kellett jönni a biztonságos főútról és be kellett dzsindzsázni a város közepébe, majd onnan valahogy kijutni. Itt igénybe vettük a metróhálózatot, találkoztunk egy magyar hajléktalan-bolond fiúval, találkoztunk egy magyar benzinkutassal is. Az ő segítségével találtunk egy osztrák nénit, aki elvitt minket Bécsen belül egy olyan helyre, ahol jó irányba tudtunk stoppolni. 

15:15-re értünk be a Goásokkal Bécsbe, és 17:40-kor vett minket fel egy kedves bácsi, aki magyar volt csal 10 éve Ausztriában él már. 

Neki igazán hálásak voltunk, mert tett értünk egy 50 km-es kerülőt, mivel akkora útlezárások voltak, hogy bolyongani kellett össze vissza. Ha ő nincs, biztos ott ragadunk Bécs környékén valahol a pusztába!

12. Bécsújhely - Mattersburg

Bécsújhelyen bóklásztunk egy kicsit, próbáltuk elkölteni a két eurónkat, de a fagyi túl drága volt, így inkább szomorúan stoppolni kezdtünk. Hamar megállt mellettünk egy taxis, aki egy jó barátomra, Tottóra emlékeztetett mint stílusban, mint kinézetre is. Aranyos volt, nagyon törte a magyart, az ő nagyszülei még magyarok voltak. 

Elvitt minket a szülőfalujába, ott tett le egy Meki előtt, ahol ittunk egy finom 1-1 eurós kávét. 

13. Mattesburg - Kelénpatak - Határ

Itt egy nagyon fura bácsi vett fel minket, aki nem értette hová akarunk menni, így kitett minket egy kelta sírhant, vagy temető mellett, hogy innen már csak két km a határ, jó gyaloglást. Nem értettük mi van. Itt nagyon sok idő elment, mert senki nem volt magyar aki megsajnált volna. Kocsik alig jártak. Ám valami csoda folytán, egy véletlennek köszönhetően sikerült bestoppolni magunkat egy Cabrióba. Én préselődtem  ültem hátul, Adri elöl. Ennek a sofőrnek hála eljutottunk a határhoz.

14. Határ - Sopron

Innen egy Ausztriában dolgozó pincérnő vitt minket el ahhoz a leágazáshoz, ahol Sopron kikerülésével gyorsan túl tudunk lenni sok nehézségen. Ám nem nagyon vettek fel, és már a nap is nagyon lemenőben volt. Ki akartuk kerülni Sopront, de végül úgy hozta a helyzet, hogy már mindegy ki áll meg és merre megy, mi beszállunk. 

15. Sopron - Fertőrákos - Sopron

Amikor már kerestük a sátrunknak a helyet, épp megállt egy kedves ember, akiről kiderült,hogy Székelyföldről származik, csak errefelé telepedett le és külföldön dolgozik. Ő elvitt minket Fertőrákosra, mert ott lakott, ez sok pontot ért nekünk, majd miután elmondtuk, hogy stoppos versenyen vagyunk, gondolt egyet, és visszavitt minket Sopronba, ahol vasárnap reggel sokkal több autó jár, mint az ő kis zsákfalujukban, Fertőrákoson.

16. Sopron - Újkér

Megköszönve a kerülőt, kiszálltunk, és pont egy Night Klub előtt álltunk volna meg, de úgy gondoltuk, jobb máshol megállni... Ezért lejjebb mentünk. 

A szabálykönyvben úgy van a törvény, hogy este 22ig lehet csak stoppolni. Mivel nem akartunk egy lakótelep előtt sátrazni, kisajtoltuk a maximumot a lehetőségekből és egészen 21:50-ig jeleztük az autósoknak, hogy felvehetnek minket. 21:50 kor meg is állt egy kedves fiatal fuvaros, aki visszafordult értünk. Ő elvitt minket Újkérig.

Itt tábort állítottunk egy fenyő- és almafa közé, majd egy meglepi-ünnepi Somersby megivása után álomba merültünk. 

2015. július 19. Vasárnap - 330 km, 15 fuvar

17. Újkér - Sárvár

Az este nehezen aludtunk a kocsik és traktorok berregése miatt, így a fejünk vészesebben nézett ki, mint előző reggel. Mivel az esti fürdés kimaradt, így borzasztó érzés volt visszavenni a ruhát a ragadós, koszos magunkra. 

Összepakolás után megkerestük a főutat és stoppolni kezdtünk, aminek az eredménye 6:25 kor állt meg mellettünk: egy kedves bácsi, aki séfként dolgozik Sárváron, oda vitt minket.

18. Sárvár - Ikervár

Sárváron egy rövid bevásárlás és stoppolós hely keresés után megállt nekünk egy férfi, aki elvitt minket Ikervárra. Ez sok 90 pontot érő település volt. Vasárnap reggel senki nem mászkált errefelé, így elindultunk gyalog, közben ha jött egy kocsi megálltunk reménykedve. 

Meg lett az eredmény, felvett minket ember, aki repüléssel foglalkozott és azt mesélte, hogy van egy saját sétarepülője. 

19. Ikervár - Rum

Rumon jót nevettünk, inni sajnos nem tudtunk. Ezen a településen találtunk egy kék kutat, ahol jól lefürödtünk és örültünk a tisztaságnak. 

Ez a stoppolás emlékezetes volt, mert amíg Adri beszélt hozzám, én fénysebességgel felvettem a szemkontaktust egy sofőrrel, majd a kitett jelképes stoppos kéztartás fellendítésének az egy ezred másodperc töredékének felénél is kevesebb idő múlva, Adri csak arra kapja fel a fejét, hogy kiáltom: GYERE FUVAR! és már bent is ültünk a kocsiban egy kedves fiú mellett, akinek aznap volt a szülinapja. 

20. Rum - Zalaegerszeg

A srác elvitt minket Zalaegerszegig, ahol kitett egy olyan helyen ahol jól stoppoltunk. Igazából egy kicsit eltévedtünk meg mászkáltunk egy fél órát, majd ezután stoppoltunk egy jót. 

21. Zalaegerszeg - Hévíz

Itt megállt mellettünk egy Svájci férfi aki most csak azért van a családjával Magyarországon, mert azt szerette volna, ha a kisgyereke az első egy évég itthon tölti. Amikor megkérdeztük, hogy mi hiányzik neki itthonról, azt mondta, hogy a túrós bukta, mert azt szereti!

22. Hévíz - Gyenesdiás

Ez az út vicces volt. Kiderült a úrról, hogy Pannonhalmi diák volt, nagy stoppos, hogy mindig kiöltöztek a stoppoláshoz, így jobban felvették őket, hogy egy haverja bérelt egy papi reverendát és úgy felvették hogy még valaki gyónni is akart nála.... szóval jó sztorikat hallgattunk!

23. Gyenesdiás - Balatongyörök, Szépkilátó

Ezen a szakaszon egy fuvaros fordult vissza értünk, majd egy kis csomagtérben utazás és rendőrök elől fetrengés a koszban után tett ki minket a kilátónál.

24. Szépkilátó - Balatonfüred

Ezen a helyen már harmadjára stoppolok ezen a nyáron és már kicsit untam. De tudtam hová kell állni, ennek köszönhetően megállt egy NAGYON fura bácsi. Az elején azt hittük, hogy nekünk állt meg, aztán miután nem reagált az ablakon kopogásra gondoltuk nem nekünk áll meg. Aztán valami fura helyzet történt és mondta, hogy mégis nekünk állt meg, csak átcsoportosítja a csomagtartóját. 

Ezután lesegítette a táskánkat, bepakolt hátra, kinyitotta nekem az ajtót, beültem hátra, becsukta utánam az ajtót, majd Adrival is ugyan ez történt. Itt egy kicsit gyanakodtam, de szerencsére nem történt semmi baj, és boldogságban megérkezzünk Füredre.

25. Füred - Veszprém

Itt megálltunk egy kicsit pihenni és enni az árnyékban, majd Kerestünk egy jó helyet és ment minden úgy, ahogy eddig. Kar ki, mosoly fel, vidámság on, és a kocsi be is gördült. Egy német férfi vitt minket 190km/h-val Veszprémig, út közben kellemes country zene szólt. Nagyon élveztem a klímás utat. 

26. Veszprém - Székesfehérvár

A kellemes klímás kocsi után, egy elég merész manőverrel leállt mellénk egy TRABANT!! :D Ráadásul pont olyan, amilyen nekünk is volt, Combi :) ♥ A sofőr pedig egy két méter magas erős srác volt, aki ment a barátaiért Dunaújvárosba, hogy onnan továbbmenjenek Rockmaratonra. 

Beültünk és boldogan száguldottunk 80-nal az országúton egészen addig, amíg nagy megdöbbenésünkre egy bögöly, ami épp teleszívta magát, szétploccsant a szélvédőn, maga után hagyva egy nagy vértócsát, pont úgy, hogy a sofőr alig látott ki az ablakon. 

Székesfehérváron, amíg lefényképeztük a táblát, addig ő lemosta az ablakot, majd elvitt minket egy olyan helyre, ahol jól tudtunk stoppolni.

27. Székesfehérvár - Siófoki lehajtó

Kiszállás után, rövid várakozással megállt mellettünk egy fiatal férfi, aki épp esküvőről érkezett, így megkínált minket sütivel. Ő csak rövid ideig vitt minket, egészen az autópálya bevezetőjéig. 

28. Siófoki lehajtó - Budapest

Itt egy kicsit életveszélyes volt várakozni, de szerencsére megállt egy fiatal házaspár, akik épp Budapestre tartottak. Megkönnyebbültem, hogy már biztonságosan visszaérünk pestre, nem fogunk lemaradni a záróráról és még több pihenőhelyet is érinthetünk a kedves pár jóvoltából. 

Ők egészen a Móricz Zsigmond körtérig vittek minket.

Budapesten belül még kóvályogtunk egy kicsit, igénybe vettük a tömegközlekedést, majd mikor közelbe értünk a Szépjuhásznéhoz, megpróbáltunk stoppolni a városon belül. Én hittem, hogy sikerülni fog, és sikerült is! Felvett minket egy pizzafutár, aki először azért nem állt meg, mert menekültnek nézett minket, aztán meg azért, mert menekültnek nézett minket. 

Ő közel vitt a célhoz, de végülis nem olyan jó helyre, így egy kicsit eltévedtünk, majd egy kedves lány megállt nekünk és elvitt a jó helyre, ahol szintén felvett minket egy ember. Ő letett a közelben, ahonnan már csak gyalog mentünk tovább. 

Amikor megérkeztünk, még kevesen voltak ott. Mi kicsit túl korán is érkeztünk. A szervezők köszöntöttek, és tolták elénk a finom zsíros kenyeret. Betoltunk egy tálcával ketten, az biztos. Közben megittunk 3 üveg sört is fejenként. 

Ezután már csak vártuk a többieket, és az ott levőket kérdezgettük, hogy merre jártak, mit csináltak. Bevallom, ezt vártam a legjobban. A megérkezést. A történeteket és kalandokat, vicces szituációkat, távolságokat. Hihetetlen! Olyan szívesen elolvasnám mindenki történetét! :)

Az este hátralévő részében izgultunk a többiekért, sztorizgattunk, ettünk ittunk. 8kor lett vége a versenynek, 200 pont fejében belefért a fél óra késés. Voltak akik pontban érkeztek, voltak akik sajnos lekésték a célt. Ők kiestek a versenyből. 

10 körül volt eredményhirdetés, ahol mindenki kapott ajándékba egy üveg szabadon választható bort, valamint kaptunk oklevelet és egy térképet. 

A dobogósok érmét és kupát kaptak :) Ezután volt egy össznépi tapsikolás meg örömködés, de én azt már nem vártam meg, mert kaptam fuvart egy baráttól, aki elvitt közel az otthonhoz. 

Összegzés:

- 34 papíron vezetett fuvar

- 772 km

- 4240 pont

- 8. helyezett :)

- 2 nap

- rengeteg új ismerős

- rengetek új kapu

Huhh! :) Fárasztó volt, de egy óriási élményt kaptunk, amit szeretnék megköszöni a szervezőknek, Kovács Péternek és Bors Adriánnak, valamint mindenkinek aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sok pontot elérjünk! 

Egy nagy tapsot! ;)