Hétfőn indult a Csodák Csodája Alapítvány által támogatott és szervezett mozgássérült és ép gyerekek részére az idei nyári tábor. Tihany mellett, egy kicsivel távolabb, az erdő mélyén, Sajkod nevezetű helyen, egy erdészházban (Erdei iskolában) volt a szállásunk. Hatalmas nagy kerttel, mindenhol fák vettek körül, gyönyörű tornáccal, tetőtérrel és mindennel fel volt szerelve ami csak kellett. Ez a hely mindenhol akadálymentesítve volt, a wc, zuhanyzó, lépcsők is járhatóak voltak kerekes székkel is.
2013. július 15. Hétfő - 1. nap - Indulás/Érkezés
Az indulás itthon történt, minden kocsi és gyerek ide érkezett meg a cuccaival, hogy együtt haladhassunk konvojban az úton. Sok készülődés - Minden megvan e? Kell ez még? Minden megvan? Elhoztad? Otthagytuk? Megvan? Össze van kötve? Működnek a walkie talkie-k? Nem? Miért? Hányra? Hoztad? Nincs? Minden be van rakva? Bezártuk az ajtót? Van benzin? Mindenki elfér? Hol üljek? Hol ülnek? - és a többi hasonló nyugtató kérdések közepette nagy nehezen elindultunk.
Hosszú kocsiút, jó hangulat, verőfényes napsütés helyett felhős szűrt-fény. Kb 2 és fél óra kocsiút után megláttuk a Balcsit :) Mindenki tapsolt, ujjongott és nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk. Sajkod felé vezető út nem valami feltűnő, szóval a mi kocsink - akik elsőnek értünk oda eltévedt, de hamar vissza tudtunk jutni.
Rossz állapotú betonúton mentünk sokáig, míg elértünk egy strandot. Tudni illik, a strandon kellett átmenni, hogy az erdei házhoz érjünk. Nagyon hangulatos árnyas út vezetett fel a hegyre, ahol már vártak minket. Nem sokkal később beértek a többiek is, kipakoltuk a gyerekeket, mindenki megtalálta a saját kerekesszékét és botját, elfoglaltuk az ágyakat. A nem sérült gyerekek és fiatal felnőttek a padlástéren foglaltak helyet, a konduktorok, a sérült gyerekek és a felnőttek pedig a lenti szobákban matracokon és emeletes ágyakra pakolták a holmijaikat.
Amíg a konduktorok pakolták a gyerekek cuccait, mi játszottunk a sérültekkel. Ipi apacsoztunk, megismerkedtünk velük. Én személy szerint alig tudtam megjegyezni a neveiket, de tábor végére már belejöttem :)
Első nap punnyadás volt, mászkálás, pihenés, pakolás, lazsálás, felfedezés, evés ivás, alvás, és minden amit el tudsz képzelni, ami nem aktív tevékenység.
A sok semmittevés után, este egy nyitó tábortűzzel indítottuk az alvást. A tábortüzet én tartottam, volt minden ami csak kell. Éneklés, játékok, szúnyogok ezerrel, jókedv, vicces Anikón való nevetés és ordibálós játék tömkeleg. Csak másnap vettem észre, hogy nem bírja a lábam a nagy erővel való csapkodást, mert tiszta lila foltos lettem.
A nagy jókedv és tűz után végül is nyugovóra tértünk és izgatottan vártuk a másnapi újabb kalandokat.
2013. július 16. Kedd- 2. nap - Kézműves nap
Reggeli nehezen kelést követően mindannyian asztalhoz ültünk. A sérült gyerekek ültek elől utána a többiek. Összesen 3 asztalt foglaltunk el a tornácon. A konduktorok nyújtottak speciális segítséget a sérülteknek, ők felügyeltek rájuk evéskor, lefekvéskor, mosdó használat közben és ők figyeltek oda, hogy a gyógyszereket rendesen bevegyék. Nélkülük biztos nem lett volna olyan nagyszerű a tábor! :)
Szóval a reggeli (Kenyér és felvágott, meg tea) után szintén punnyadós napnak néztünk elébe. kártyáztunk, leginkább UNO-t, mászkáltunk a kertben, fogócskáztunk, tollasoztunk, beszélgettünk, majd ebéd után elkezdődött a kézműveskedés.
Én elaludtam ebéd után és csak 6kor keltem fel, szóval ebből kimaradtam, de rengeteg mindent csináltak a gyerekek. Tobozból fán ülő baglyot, volt gyöngyfűzés és szőrös drótból is csinálhattak figurákat, állatkákat vagy virágokat. Volt még papírgalacsinból készült tájkép vagy egyéb szép kép készítése is ragasztással. Amiket láttam, hát a gyerekek kitettek magukért és még a felnőttek is beálltak az alkotásba :)
A nap többi része szabad foglalkozás volt, vacsi, játékok, kártya, labdázás és a nap végén kifáradva alvás.
2013. július 17. Szerda - 3. nap - Kirándulás/Turista üzemmód
A padlás nagyon szépen volt megcsinálva. Az egész fából volt lefedve, keresztgerendák, és tartógerendák voltak, a szoba végén meg egy kandallóféle gipsz építmény. A mosdók furnér lemezből voltak elkülönítve és mindenhol csapdák voltak. Az elején nem tudtam mire vélni, vagy hogy mit akarnak befogni, többen a patkányra gondoltunk, de ezen a reggelen minden kiderült. Egy nagyon cuki pelét fogott meg a csapda. Reggeli után felhívtuk az erdészt, hogy elújságoltuk neki a jó hírt, ő meg mondta, hogy szabadon engedhetjük 3 kilométerre a háztól.
El is indult egy túracsapat, hogy felmenjen a közeli hegyre, és ott egy szép videó keretben elengedték a kis barátunkat. Mentek vagy 3 km-t, sajnos kiderült, hogy légvonalban 3 km-t kellett volna menni, mert így csak 800 méterrel arrébb vitték :D Szóval nagy valószínűséggel vissza fog jönni.
Miután visszajöttek a kirándulásból, elindultunk konvojban Tihanyra, ahol komppal átmentünk Balatonfüredre.
A hajóút nagyon szép volt, előtte jól bekentük magunkat naptejjel, le ne égjünk. Persze leégtünk, de ez már más téma. Balatonfüreden vagy egy órát pancsoltunk a szökőkútban ami ott volt, a gyerekek egymást tolták a kerekesszékkel bele a vízbe, mi is nagyon jót futkároztunk benne.
Pancsolás után volt egy nagy fagyizás, majd kiültünk a partra nézni a hattyúkat és a szép csendes vizű Balatont. Miután mindenki megette a fagyiját, elindultunk a kisvonathoz, ami körbe vitt minket Füreden. Olyasmi volt, mint ami megy a Margitszigeten, mondta a látványosságokat, mi meg csak kapkodtuk a fejünket jobbra-balra. Vagy egy jó háromnegyed órás volt az út, addig szétsültünk - máraki a napon volt.
Begurultunk az állomásra, ott vártak a kerekesszékek és Anyuék, akik őrizték őket. Miután mindenkit lekászáltunk a kisvonatról, még mentünk
Egy nagy sétát a sétányon, ittunk vasas forrásvizet, láttunk magyarba öltözött skót dudást aki egyben tekerőlantozni is tudott, láttunk még több hattyút és eszméletlenül szép tájat.
A nagy séta után bekászálódtunk a kocsikba és mit sem sejtve a létszámmal kapcsolatban, elindultunk hazafelé.
Már bőven megérkeztünk, játszottunk, kipakoltunk, és már a vacsorát tömtük a fejünkbe, mikor valakinek feltűnt, hogy az egyik kisfiú nincs meg. Gondoltuk valahol alszik a kocsiban, mert már délután nagyon álmos volt. hát nem volt semmilyen kocsiban és sehol nem találtuk. Kitört a pánik, anyukája sírt, nagyon megijedtünk. Apukám felhívta az ottani rendőrséget, hogy elhagytunk egy gyereket, de még bele sem tudott szólni, már jött a kérdés:
C. Attila? Szóval megkerült, de igen elszégyelltük magunkat, hogy 4 órája senki nem vette észre, hogy nincs meg. Az Édesapja elment hozzá kocsival, és mikor megérkeztek nagy tapssal köszöntöttük és kifaggattuk, hogy hol merre járt. Mondta, hogy a rendőrségen kapott csokit meg fagyit. :D
A nagy megtalálás öröme után mindenki elment a maga dolgára. Szabadidő volt. A gyerekek elmentek fürdeni és ki merre látott. A fárasztó nap után már nem kellett senkit altatni. Bár páran még hajnali egyig fent maradtak kártyázni.
2013. július 18. Csütörtök - 4. nap - Turista üzemmód II. rész
Ma korán keltünk, hamar reggeliztünk és indultunk is Tihanyba várost nézni. Bepakoltuk a gyerekeket és már indult is a konvoj!
Ezen a napon az apátságban ebédeltünk, ahonnan amúgy is hoztuk az ételeket, de előtte még megnéztünk egy rövid kisfilmet a tihanyi apátságról, kialakulásáról, és nagyon sok érdekes új információval gazdagodtunk. Utána bementünk a templomba ahol megtudhattuk hogyan épül fel a templom, mit jelképeznek a mellékoltárak, mit láthatunk a főoltáron és a szószéken látható alakok és szimbólumok.
A templom után megnéztük a Tihanyi Bencés Apátság galériáját, nagyon szép volt, tényleg nagyon tetszett. a sérülteket sokat kellett fel és levinni a lépcsőkön, szóval most megnyernék egy szaknderversenyt :)
Nagyon jó volt a táborban a hangulat, mindenki nyitott volt a sérültek felé, és senki nem volt magányos. Mindig volt valakivel valaki és segítő kézből sosem volt hiány.
A galéria megtekintése után ültünk asztalhoz. Az ebéd zöldbableves volt, másodiknak pedig rántott hús petrezselymes krumplival. Elég jól főznek :)
Ebéd után megnéztük még a baba múzeumot is. Én még ilyen ijesztő babákat még sosem láttam. A tulajdonos, aki egyben a gyűjtő is volt, elmesélte, hogy amikor bezárja a boltot, akkor hallani lehet, hogy a kis babák életre kelnek és játszanak. Már előre féltünk, hogy a gyerekeink mikor fognak izzadva felriadni álmukból és azt mesélni, hogy a babák megtámadták őket este... Itt is volt jó adag lépcső, amin persze fel kellett vinni őket, majd le is.
A múzeum után eljött a nap egyik fénypontja, aaaaaaa FAGYIII!!!! Szóval jól befagyiztunk majd elmentünk szétnézni a tihanyi "várfalra". Ott csináltunk csoportképet, meg begyűjtöttünk egy kulacsot is.
Miután mindenki megcsodálta a panorámát, beütünk a kocsiba, beültettük a gyerekeket és száguldottunk a strandra. Ez volt az első nap, hogy strandoltunk. Annyi baj volt vele, hogy nagyon köves volt az alja és még ráadásként rengeteg kagyló volt rajtuk. A nagy pancsolás és napozás után mindenki szörnyülködve nézte a talpán a kisebb nagyobb kagyló vágásokat. Szerencsére senki nem sérült meg komolyabban.
Jó 3 óra strandolás után indultunk vissza a szálláshelyre, ahol megvacsoráztunk, aki akart megfürdött majd lefeküdtünk aludni.
2013. július 19. Péntek - 5. nap - Punnyadás és strand
A szokásos rutin után a délelőtt hamar eltelt, játszottunk, pakolgattunk, futkároztunk és nevetgéltünk. Ebéd után néhány ember kivételével lementünk a strandra és sok sok órán át pancsoltunk, labdáztunk, titkos utakon jártunk, napoztunk, beszélgettünk, fényképezkedtünk és szórakoztunk. Miután már jóval lejjebb került a nap és már nem tűzött olyan erősen, hogy meg tudjunk száradni, összepakoltuk a cuccainkat és elindultunk a kocsikkal vissza. Igen ám, de nem akárhogy! :) Nég
Vacsora után még sokáig fent voltunk, játszottunk, gitároztunk, maaaajd részt vettünk a búcsútábortűzön, szintén Anikó vezetésével. Szegény Anikó annyira szétkiabálta magát, hogy estére elment a hangja, de szerencsére hamar visszajött. Sajnos a sok szúnyog megrövidítette tüzeket, de azért egész sok mindent el tudtunk játszani. Tűz után a lefekvésben segítettünk páran, meg játszottunk egy utolsót a gyerekekkel. Lényegében ökörködtünk a szivacsokon.
Este még mindenki összepakolt, hogy másnap már csak be kelljen dobálni a cuccokat, majd mindenki aludt a maga ágyikójában.
2013. július 20. Szombat- 5. nap - Hazaindulás
Reggel korán keltünk, kakas szóra, mondhatni. Ismét kialakult a káosz, és a rengeteg kérdés. még megreggeliztünk, meg összepakoltuk a maradék cuccokat, talált tárgyakat, és reggel még fogtunk egy másik pelét is! :) Most így visszagondolva nem is tudom mi lett vele... Azt hiszem a szekrény tetején felejtettük a csapdában... Remélem megtalálta az Erdészné.
A nagy káoszból most nem írnék le semmit, a lényeg, hogy nagyon nagyon nehezen és órákba telve elindultunk valahára haza. Út közben persze semmit nem volt zökkenőmentes, a konvoj feloszlott, valaki visszafordult mert azt hitte otthagyott valamit, aztán végül is visszajöttek, de út közben alig maradt egyben a konvoj. Teljesen elhagytuk egymást, és egy kocsi kivételével tudtunk csak találkozni egy benzinkúton, hogy összerázódjunk. Az út megint hosszú volt, de jól telt. Sokan a nagy meleg ellenére átaludták a fél utat.
Az érkezés változó volt, valakit házhoz kellett vinni, volt aki már Füreden kiszállt, a többieket hozzánk vittük és oda jöttek értük. Könnyes búcsú keretében elbúcsúztunk akik ott maradtak és mindenki elmondhatta, hogy egy nagyon szép hetet tudhat maga mögött :)
Köszönjük a lehetőséget és a remek társaságot!
