Balaton körbestoppolás (Replay)

Már előre le volt foglalva július első hétvégéje arra, hogy Katával kalandozzunk egyet. Első körben Ausztriába szerettünk volna kistoppolni, majd egy kis ötletváltás után inkább a tokaji borvidékre fájt a fogunk, de a jó időre tekintettel, inkább a Balaton mellett döntöttünk. 

2015. július 3. Budapest-Siófok-Szemes-Siófok-Boglár

Pénteken hajnalban (5kor) találkoztunk a Déli-pályaudvaron azzal a lendülettel, hogy fél 6kor már boldogan suhanunk Balcsi felé, de nem így történt. Elnéztem a vonatot, és ahová eredetileg szerettünk volna menni (Szántód) inkább Siófokon kötöttünk ki fél 8kor. 

A vonatutunk izgalmasan telt, mivel végighallgathattunk egy előadást az ősmagyar táltosokról és a világ kialakulásáról, ami igazából úgy történt, hogy volt az ősóceán amibe belesütött az ősfény. Ebből a fúzióból jött létre egy mindent jelképező tulipán, ami a vizek felett lebegett, később pedig a régi királyok koronájának a hátsó oldalán foglalt helyet, amit egy ősi királyné letörött a koronáról majd....mind a ketten elaludtunk, és, mint egy varázsütésre hirtelen Siófok állomásán találtuk magunkat. 

Egy kis felfrissítő játszóterezés után megtaláltuk a szabadstrandot, hol hattyúk vártak minket. Kis pihenő és fűben fetrengés után kimentünk a kikötő orrába, ahol a politikáról cseverésztünk az ottani horgászokkal, miközben beleszőtték a mondandójukba, hogy milyen halakat lehet fogni a tóban. 

Ekkorra már elhatároztuk, hogy stoppal fogunk haladni Balatonboglár felé, Csabihoz. Ki is álltunk az útra és Kata első stoppolási kísérlete meghozta a várva várt eredményt, egy fogatlan, nem túl szószátyár, fuvarozó bácsit. Boldogan beszálltunk és elvitt minket Szántódra. Ideális helyszínt adott a LUKOIL parkolója, ahol rengeteg burzsuj Audis és BMW-s húzott el mellettünk. Persze köztük akadtak jófejek, akik különböző jelnyelvekkel kommunikálták le, hogy "nem arra mennek", "tele vannak", "helyiek", "jófejek vagyunk hogy stoppolunk, de sajnos most nem vesznek fel minket...", valamit voltak olyan jelek is, amiket egyáltalán nem értettünk. A motorosok rendszeresen berregtek nekünk, vagy mutatványoztak, esetleg végignéztek minket látványosan. Élveztük a helyzetet. 

A benzinkútnál rövid napon álldogálás után felvett minket egy idősebb néni, pont amikor majdnem továbbmentünk volna, és elvitt minket Balatonföldvárra. Út közben Bródy Sándorról és a mai fiatalok zenei ízléséről beszélgettünk. A néni kitett minket egy egész jó helyen, csak azt furcsálltuk, hogy amint kitettük a kezünket ketten is beszóltak, hogy rossz helyen stoppolunk, ezért átmentünk máshová, majd miután mondták a helyi árusok, hogy lehet ott stoppolni, visszamentünk oda. Hamar felvett minket egy Hévízre tartó fiatal hippi pár. 

Ők Szemesre vittek el, ami fontos nyomott hagyott az életünkben, mivel észrevettem, hogy elhagytam az övtáskám, benne minden pénzem, irataim, kártyáim. HALÁL. Egyből telefonálás: kolléganőmnek, aki ott nyaralt Szemesen, majd apukámnak, hogy mit csináljak, majd a rendőrségnek, hogy mit csináljak és hogy ők mit csináljanak. Annyira kétségbeestem, hogy még meg is kértem a Siófoki ügyeletes rendőrtisztet, hogy walkie talkie-za le a helyi járőröket, hátha leadták a táskám vagy ilyesmi, de erre nem volt hajlandó. :D

A lényeg, hogy visszakézből, kétségbeesett arccal kiálltunk stoppolni Siófok felé. Nagyon kétségbeesettek lehettünk, de éreztem, hogy velünk van a Gondviselés, így hamar kifogtunk egy nyílás-zárós kis furgont, amiben Laci és Ármin utazott, a két jó barát, akik fél óra alatt az autópályán átszáguldva egészen a standokig vittek. Örökké hálásak leszünk nekik: A táska meglett hiánytalanul :)

Így történt, hogy visszajutottunk fél nap elteltével oda ahonnan kiindultunk. A pultos lányok kedvessége miatt vettünk egy-egy sört, majd koccintva az egészségükre letelepedtünk a fűbe, majd később belemásztunk a Balatonba ruhástul, mert már nem bírtunk várni vele még fél napot.

Ez után ismét kiálltunk a már bejáratott stoppos helyünkre és gyorsan felvett minket két HIHETETLENÜL flegma srác. Ennyire közömbös emberekkel még életemben nem találkoztam. Ettől függetlenül sokáig vittek minket, pedig egyáltalán nem arra mentek mint mi. Leginkább azt sem tudták merre vannak, csak mentek egyenesen ameddig úgy gondolták, hogy ez még belefér. Ez a határ Zamárdi volt, itt letettek minket egy jó kereszteződésen. 

Egy kis alsóbb mellékúton stoppoltunk, majd felvett minket egy bácsi, aki Szántódig hozott. Ahol kitett, ott jó meleg volt, ekkorra már szépen pirosodtunk. Ahogy várakoztunk, megláttunk egy ismerős arcot, - amit alig hittünk el, - de felbukkant a Fogatlan bácsi. :D Jót mosolygott, integetett, de sajnos épp befordult, vitte a téglát valakinek. 

1 óra stoppolás után megállt egy autó, amiben egy fiú és egy lány ült. Kedves és beszédes volt az út Balatonboglárig. Mesélték, hogy csak a nagymamához mentek át egy kis 5 literes kannás borért. Ők is tovább vittek minket, mint ameddig mentek, és még egy házibuliba* is meghívtak, Szemesre. Telefonszámcsere után elbúcsúztunk és hívtuk Csabit! 

Csabival szép az élet! :) A napból már nem sok maradt, de azt rengeteg mindennel töltöttük el: strandoltunk, fürödtünk, játszottunk, iszappal dobáltuk egymást, gyerekmedencében lubickoltunk, vízi csúszdáztunk, pezsgőfürdőztünk, ugráltunk a kifeszített ugrálón, puha labdával lövöldöztünk levegőmeghajtású fegyverekkel, hadi sérülést szenvedtünk, lekváros lángost ettünk szódával, naplementét néztünk, fröccsöztünk, Balázzsal találkoztunk, nevettünk, Braille írást írattunk a lábunkra a szúnyogokkal, majd megvárva a zárást indultunk Csabihoz. 

Ezt a rengeteg mindent azért tudtuk megcsinálni, mert Csabesz ott dolgozik, mint vízi-mentő és nagyon-nagyon hálásak vagyunk neki mindezért :) ♥

Mikor megérkeztünk hozzájuk, gyorsan megfürödtünk, hajat mostunk, kicsit még beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni. 

* A buliba nem mentünk el végül.

2015. július 4. Boglár-Keszthely-Minden más-Budapest

Reggel Csabival mentünk a strandra, ahol még ugráltunk egy utolsót, majd hálálkodva elbúcsúztunk. Kimentünk a piacra, feltankoltuk a gyomrunkat barackkal és málnával, megvettük az egész napi ételünket és kiálltunk az út szélére stoppolni. 

Nem sok idő telt el, felvett minket Róka-Rókus, akitől egy kicsit féltünk, mert el akart vinni minket Hollandiába, de miután mondtuk neki, hogy sokkolónk és gázspraynk is van azt mondta, hogy akkor nem. Utólag hozzátette, hogy viccelt, de azért volt bennem egy kis félelem. 

Kedves volt, mert ő is tovább vitt minket sokkal-sokkal, de ami a leghihetetlenebb volt, hogy elmentünk egy gokart pálya mellett és elkezdtünk erről beszélgetni, majd kiderült, hogy mi ketten még nem gokartozunk: Satufék, index, hajtűkanyar, és már ott is voltunk a gokart pálya pénztára előtt, hogy akkor ő most meghív minket. Így is történt. 

Fél óra várakozás után 10 perces menetre befizetett minket és zúztuk is a pályát. Hatalmas élmény volt és azt hiszem meg tudnám szokni, mint rendszeres sport! :) 

Ezután mi már nem szálltunk vissza a kocsiba, elbúcsúztunk és kezdtük a fűzfa alatt a stoppolást. A fűzfa nem hozott szerencsét, így átmentünk egy másik helyre, ahol nem sokkal később felvett minket egy fószer, aki jó sokáig vitt miket, egészen Keszthelyig. 

Keszthelyen kis mosdóhasználat után megtaláltuk a helyes irányt, és a körforgalom után tettük ki várakozóan a kezünket. Valamivel később megállt a várva várt autó és egy kedves fodrász anyuka vitt minket egészen Balatongyörökig. 

Ezen a helyen egy gyönyörű kilátó várt minket, szép panorámával, friss forrásvízzel. Kis pihi után újra indult a menet. Nem sok idő után megállt mellettünk egy puccos BMW, belőle zúdult az arcunkba kisGrofó és három megtermett roméró kérdezte, hogy merre megyünk, elvisznek. "Sajnos" a sok cuccunk miatt nem tudunk velük utazni. Kedvesek voltak, de azért van olyan kocsi, amibe nem szívesen száll be két fiatal lány. De! Hamar felvett minket egy fiatal srác. Kedves volt, vicces és aranyos, tovább vitt ő is, mint ahogy ment volna, helyileg a Badacsonylábdihegyi szabad-strandra. Ajándékba kaptunk tőle Hawaii műanyag füzéreket. 

A strandra betámolyogtunk, átöltöztünk és kis pancsi és felsőtestnézés után indultunk is zuhanyozni, majd enni egy kis hambit, hozzá ittunk fröccsöt meg kávét. Ez egy nagyon fontos evés volt, mert rengeteg mély és titkos dologról beszélgettünk. Mi ketten nem ismertük egymást olyan közelről, de ezzel a kalanddal megpecsételtük a barátságunkat, úgy érzem :) 

Sok időt töltöttünk pihenéssel ott - miközben beszélgettünk - így egy kicsit elment az idő. Gyorsan összekapkodva a cuccunkat, kiálltunk megint az út szélére. Valamivel később állt meg egy egész jól szituált autó, benne két szép férfi. Kicsit átrendezték a kocsit, hogy beférjünk, és még meg is megkínáltak két Staropramennel. Elfogadtuk és ittunk az egészségükre. Mesélték, hogy szörfözni tanulnak, ezért jöttek a Balatonra. Vicces volt ez az út. 

Balatonrendesig vittek, ott egy kis pihi és telefonálás után kezdünk bele a szakmába. Ekkora már Budapest volt a cél, bármi áron. Nem sokkal a kezdés után megállt egy angol autó. Gondoltam, végre nem kell majd beszélnem, mert az idegen nyelv nem az erősségem. 

Viszont Kata! Eszméletlenül jól beszél angolul és még a sofőrünk is megdicsérte! Olyan büszke voltam/vagyok rá! :) 

Általánosságban magunkról beszéltünk, mit tanulunk, hogy-hogy stoppolunk, nem félünk e, merre jártunk, hova megyünk...stb. Itt sem volt másképp. Értettem miről beszélnek, néha mondtam, hogy yes or no, de megszólalni már nem mertem. Ennyi. 

Tihanyig vittek, letettek egy jó elágazásnál. Itt intéztünk egy-két kitérőt a természetbe, majd megkoronáztuk a haladásunkat egy kis bálamászással. Közös fotó készítése után továbbhaladtunk az út mellé, és alig hogy feltettük a kezünket, hihetetlen módon EGYBŐL megállt egy autós. Ő volt a mi megmentőnk, mivel egészen Budapestig vitt minket!!

Út közben nagyon jó dolgokról beszélgettünk: hit, vallás, társadalom, élet, életművészet, elvárások, személyiségfejlődés, párkapcsolatok... szóval volt minden, és ez mind igen magas szinten. Rettenetesen jó beszélgetés és nagyon szuper út volt! Őt Zolinak hívták. 

Budapesten az Árpád-hídnál tett le minket, majd közösen még felszálltunk az 1-es villamosra. Ott ért minket a búcsú, és bár mindketten kómásak voltunk a fáradságtól, a búcsúkor felpezsdülve öleltük meg egymást :) 

Elképesztően változatos volt ez a két nap, köszönöm Kata, hogy együtt* éltük át ezt az egészet! :)

*Csabival szép az élet!