Az én kedvesem - Paródia - Az én szendvicsem

Az én szendvicsem
írta: Szolnoki Anikó

Az én szendvicsem, egy olyan étel,
Épp tele van majonézzel,
Zöldséges de sosem vega,
Férfiaknak ez az álma, teljesen,
Ő az én szendvicsem.

Az én szendvicsemben a külső étek,
Finom, puha buci réteg,
Egy szint kecsöp, szép saláta,
Hús pogácsa, hagyma kell rá rendesen,
Ő az én szendvicsem.

Mert nekem, nincsen más, csak a szendvicsem, az én szendvicsem,
Számmal kóstolnám, az ízeket, a nyelvemen,
Ő mindig megtalál, ha éhezem, ha én éhezem,
Csak úgy habzsolnám, mert kell nekem az én szendvicsem,
Hamarább!

Az én szendvicsem, egy olyan étel,
Kit rágásokkal tépek széjjel,
Fogam őrli rendületlen.
S beindul az emésztésem csendesen,
Ő az én szendvicsem.

Az én szendvicsem már mind elfogyott,
Hátra dőlök, tele vagyok,
Gondterhelten nézek szembe,
Tükörképem szélesebb lett, rettenet!
Kösz szépen szendvicsem.

Mert nekem, nincsen más, csak a szendvicsem, az én szendvicsem,
Számmal kóstolnám, az ízeket, a nyelvemen,
Ő mindig megtalál, ha éhezem, ha én éhezem,
Csak úgy habzsolnám, mert kell nekem az én szendvicsem,
Hamarább!